Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. I. SZAKASZ. ici Te eigene s nek eleibe; íme! Lélek-szakadva, és, maga' színét ábrázatjáról-is le-vetve ; hírtelen bétoppant, és ezeket siettette KNÉMON : Itt a' füvek, Teágenes ! Kösdrád mennél-hamarébb. De ki-is-gyógyúlly egyszerre. Lj viadalra magadat! új sebekre tagodat! KARIKLÉA : Hallgass szerencsétlen bagoj \ KNÉMON : Nem hallgathatok : mert mind a' magamét, mind a' ti üdvösségtöket szeretem. Semmi ürességem a' hoszszas beszédre. Az a' szerencsétlenség, mely elonkbe (szelek' szárnyán ügyekozve) röpül ; kurta szavaiinat-is meg-elozheti — Teeigenes ! Kösd-föl kardodat Î Jöjj utánnam szaporán — Jöjjön KeirikUa-is. KARIKLÉA : Fölleg ! világosabban mennydörögi ! hadd lássam tüzes menny-köveid' ? TEAGENES : Légy békével Édesem. Én az egész dolgot el-végezhetem Kmmonnal — Hol az Ellenség ? §. II. Karikléa el-válása. Semmit se felele Knémon; hanem, kezeiken fogva, erőszakosan ki-ragadta Őket akkori szobájokbol; és Tieimisnak osztájja felé hurcolta — Mind-a'-kettőt az ajtón kivül hagyván ; maga a' Harambasához bá-rontott. Ekkor Tiamis Fegyver-túrjában dolgozott. Ölő szerszámjait egyengeti, és számolgattya vala. Hogy hozzája bé-rohant ; így kezdötte