Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I

. KÖNYV. I. SZAKASZ. ici nek üregébe süfiedgyek : mint azon faradságimnak ( melyekben szeméjjedért izzadtam ) azon édes reménségömnek (melyei Delfusban tápláltatni láccattam) ily jutalmát várhassam. S. ív. Karikleának jó szíve. KARIKLÉA : Lelkem édes Teágenesem ! Nevessek-é erre? avvagy inkább szánnyalak? még most annál-inkább nem tudom. Mind-az'-által : el-hitethetöd magaddal : hogy ezen előttem kijelentőit apró felelmeidet édesdeden hallom : mert tudtomra-adod ezekkel : hogy inind-eddig (noha a' félelömre valami morzsalékos okokat találni láecattattál) szeretetombe meg-nem-csökkentéi. TEÁGENES : Oh! de mi hasznom abban-is ? KARIKLÉA: Hallyad tehát, édes Teáge.nesem ! higygyed-is : ha-hogy én Tiamissal úgy nem bántam vólna ; eddig egy-mástól el-válhattunk volna. Annak forróságát nem löhetött máskép' nem mondom el-oltani (mert az akkor lehetetlen vala) ; hanem csupán le-fúnni ; mint mikor a' parancsolatokra ; sott erőszakokra töreködo szavait engedő alázatossággal meg-engeszteltem. TEÁGENES : Ha ez úgy van-is ; de a' házasságot olly hamar meg-igérni — Istenem ! Uram ! ez már igen sok. F 4 KA-