Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

100 A' SZERECSENEK. lenségeink között, azt találtuk leg-nagyobb szerencsénknek lenni : ha-hogy olyas-valakinek birtokába juthatunk ; ki sorsunkat meg-szánnya, és ügyünket föl-fogja. Reménségünk fölött, íme kezeitök közé kerítöttek az irgalmas Istenek. Meg-engedték az t-i s : hogy, ki ennek-elotte a' haláltól irtóztam ; mostanában immár a' házasságról-is gondolkodhatok. Ugyan-azért, Hatalmas Vezér ! meg-nemvethetöm ajánlásodat : mivel egy élhetetlen fogoj leánnak ( a' micsodás én vagyok ) egy ily győzedelmes Vezérnek (a-minőnek lenni téged* tapasztallak) karjai közé jutni, ki-moudhatatlan boldogság. v Az-után : az Isteni Gond - viselésnek jele az : hogy engemet egy tiszteletes Pap-fi (nem sokára pedig : ha az Istenek kegyelmesen reásegítik : Fő-pap-is) hites Társsául el-vészen; ki hasonló-képpen Diánának (annak a' nagy Istennének) FŐ-papnéja vagyok. Nincs tehát egyébb hátra ; hanem : hogy minek-előtte magadévá teszel ; egy kis kérésemet bé-tolcsed. Engedd-meg azt jövendőbéli Szerelmesednek : hogy, ha valamejik városba , vagy akár-mino kis faluba érkezünk (holott vagy Apollónak, vagy Diánának templomja találtatik) ottan akkor ezen Paposkodásumat, és ennek szentséges jeleit le-tegyem. Erre