Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

-36 A' SZERECSENEK. nézegettem Tizbét; de már akkor el-illaiitott az átkozott — Néztem arra a' noszojára-is, melyből atyám ki-ugrott —- Mit cseleködtem az-után ; éppenséggel nem tudom — Csupán az az egy jut eszembe : hogy a' kardot ki-szalasztottam kezemből — Ezt hírtelen fel-kapá ; el-isrejté mostohám. TEÁGENES: Hát ezek után Atyád? Mert: a' te el-andalodásodat (fő-képpen elobbeni szerencsétlenségét visgálván) javára fordíthatta. KNÉMON : Észre-vötted a' dolgot. Minekutánna engem' el-bámúlítnak, erőtlennek lenni tapasztalt ; egyszeriben meg-ragadott ; és hátra vonván kezeimet, egy kis vékon zsiueggel egym ísra kötözte két hüvejkömet. Ott állottam előtte , mint a' vágóra intéztetott báráii. Eszembe forgatván észre-vöhetetlen hibámat ; vele ellenközni nem mertem. Lobogó atyámnak szikráit még jobban föl-élesztötte , ezeket szelelvén DEMENETA: Nem mondottam-é, édeskedves Uram ! hogy ójjad magadat ettől a' mérges fattyútól? Nem mondottam-é ? hogy, ha magit az alkalmatosság elo-adandgya ; a' gyilkosságra vetemlik ? íme jövendölésemnek bétől tte ! KNÉMON : Hogy ezeket ki-bugyogta mostohám ; néztem orcájának vonássaira. Ekkor VÖttem észre gonosz intézeteit. De szóllani »cm mertem ; avvagy inkább nem tudtam. Bévé-