Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

-36 A' SZERECSENEK. veled egy parányi üdéig nyalakodni látott, kígyót-békát okádott, valamint a' Gója,, ellenem. SŐtt : pokolra-is kárhoztat — Merész légy! — Bizonosan oldala mellett tapasztalod a' latrot. KNÉMON : Fel-gyúlladtam a' Szolgállónak elobbeni szavaira — A' latornak el-fogására meg-ígértem merész szívemet — Ekkor ugyan Tízbe el-ment. De nem telt bele két nap; íme ( a' világnak le-alkonyodta után ) ismétt szobámba terem , és álmomból föl-vér — Én egészlen el-hűltem — Ezeket mondotta pedig o : $. nr. Knt'monnak red-szedése. TÍZBE: íme! íme! Knèmonom! — valami reméntelen ok miatt, ki-kölletött édes atyádnak a' majorba rándulni. Ott-is marad ezen éjtszaka. Ezt latrának menten meg-izente mostohád. Már-is Ótet oldala mellé csatlotta. Ragadd-meg őtet, és tölcsd-ki rajta boszszúdat. KNÉMON : Igazán meg-vallom : ezen szavaival ki-magyarázhatatlan-képpen föl-gyújtotta füzemet. Nem forgott egyébb szemem előtt a' boszszú-állásnál. El-tokéllöttem tehát magamban : hogy raita-megyek, és izről-ízre, diribról-darabra vagdalom az. Istentelen latrot. TEÁGENES : Egyebet se érdemlött a'gonosz. KNÉMON : A' mint el-tökéllettem , úgy eseleködtem. Élesztötte haragomat Tizbe. Kií$-húzatta hüvejjébol kardomat. KA-