Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. I. SZAKASZ, 37 S. TV. Mostohái gonoszság, KNÉMON: Hogy, hajnal' hasadtta után, édes atyám a' templomból viszsza-jött; betegnek tettette magát Dememta. Kihez így szólla ARISTIP : Mi lölhetött Édesem ? DEMENETA : Oda vagyok egészszen! ARISTIP : Hogy-hogy az Istenért ? DEMENETA : Jaj! a'Fiad! a' Fiad! ARISTIP; Vájjon Knémonomat érted-é? DEMENETA : Azt-azt: a' szép virágot. . ARISTIP : Vétött talán ellened ? DEMENETA: Vétött-is — Sokat-is. ARISTIP: Tüzes menny-dorgŐ ! Mi vétke? DEMENETA: Észre-vötte valami-képpen terhemet, melyet tolled-is (mivel bizonosnak lenni nem tudtam) el-titkolva tartottam. És — íme! osztálos öcsjének veszedelmére célozott — Itthon-nem-hálttodnak szerencsétlen üdéjét maga' szerencséjére alkalmaztatván, ezt az éjtszakát választotta arra : hogy ezt az ártatlant (minekelőtte az élők' számába bé-iktatódott volna) a' holttak' országába viszsza-kergesse — Oh mért adtam én néki erre alkalmatosságot ! ARISTIP : Mi-képpen ? hogyan ? DEMENETA : Teg-nap' estte (a' midőn te itthon nem valál ) anyai jusom szerént, megintöttem Őtet : sőt (igazabban szóllván) nagy buzgóságggal kértem: hogy a' tobzódással, hogy C 3 a'