Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

308 A' SZERECSENEK. Mind-az-által ; a' Szerecsenhmt (kit Hazájába nem viszel) hajdani h ív Penelopémnek szent nevével köszönésed. Azt izeni általam : hogy, ha velági boldogságát óhajtya ; hajadon léttében a' Tisztaságot ; házasságában a' Hívséget szeresse. NAUSIKLES: Értem-is, nem-is a' Lelöknek szavait, Vájjon: mire vélhetni ezt a'Tune-, mént. Mivel homájosan szóllott ; talán jövendőket mondott ? KALAZIRIS: Észre-vötted az igazat. Elis - hidd : hogy a Jovendölőknek szavaik szerfölött csudálatosok. De nem azért homájosok: , hogy azzal emberi Nemzetünket megrcsallyák ; hanem inkább nagyon fölségosök; és így(csekéj eszünkre nézve) meg-foghatatlauok. S, VI. Hajóra készület. KNÉMON: Te pedig, Kalaziris! ugyan mit tartaszsz azon latomén felöl ? KALAZIRIS : A' mostani környúlménekre nézve , ki-nem-nyilatkoztathatom akkori gondolatomat. Elég az : hogy annak utolsó szavaim hírtelen föl - ugrottam. Észre - vötte föl - ugrásomat, és ezeket mondotta. TEÁGENES: Mi lölt, édes atyám! Talán valami roszszal fenyegetnek a' mord Istenek ? KALAZIRIS : Semmi roszszal, édes Teágenesem ! Ezembe -jutott álmomban: hogy, föltételünk szerént, el-utaznunk kölletik. Úgy tec-