Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

-36 A' SZERECSENEK. TEÁGENES : Hát te azomban ? KNÉMON: El-fogadtam hízelködéseit. Semmit se gondolkozhattam azokról, mellyek csókjai alatt lappangtak. De ki-mutatta osztán foga' fehérét. Mind-egyre szemtelenebb léve. Tiizesebbek-is csókjai; mint a' jó anyákét láttyuk. Tekintete sokkal kacérabb. TEÁGENES : Ugyan hogy állttad-ki ezeket? KNÉMON: A'-miket kévánságának el-oltásáxa [szükségeseknek lenni gondoltam; azokkal élni el-nem-múlattam. Hogy szemre ne vögyón; sokszor el-dugdost.am magamat. Ha-hogy akaratom ellen belém ütközött; vagy magamtól el-taszítottam a' szemtelent; vagy karjai kózűl ki-erolködtem. TEÁGENES : Az ilyen cselekvéneknek jó végét nem reméllhetni. KNÉMON: El-találád igen-is. El-hagyom pedig (hogy hoszszas ne legyek), minő furasággal forgolódott mellettem? miket ígérgetőit minden nap ? miként nevezött mostanában ugyan fiának? most Háza' örokössének? most ismétt Galambjának? és édes, ineg-meg édes lelkének. Későre vöttein észre, hogy eme' mézes madzagoknak fitogtatásával meg-akarta-édesíteni azt az utálatos mérget, melyei meg-akara-étetni. TEÁGENES : Én-is így gondolám. KNÉMON : De benne kg-inkább a' színlés' mesterségét csudáltam. Mert (ha igazán ki-kölle-