Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. I. SZAKASZ. if KNÉMON : Történeteimnek elo-beszéllését azokra az emberekre bízom : kik szerencsétlen eseteimből sZomorú játékokat szerzenek. Mostani elo-adtokkal föl-cserepesíteném sebeitöket. Elegendő se vólna ennek az éjilek utólja J hogy egészlen ki-beszéllyem magamat. KARIKLÉA : Oh kérlek: ne lcgy oly kegyetlen hozzánk , édes Kncmonom ! KNÉMON : Nem magamra nézve szóllottam. Néktek ugyan (mivel igen fáradtak vagytok) inkább a' nyugodalomra ; mint a' virrasztásra vagyon sz'úkségtök. Nyágodgyatok tehát ezen éjtszaka. Halaszszuk eme' beszédet alkalmatosb üdore. KARIKLÉA : Elég hoszszú az éjtsZaka. Mí már régen nem aludtunk-el üdéjén : mivel a' szerencsétlenséggel régen jegybe járunk. Es, ha többet kévánsz^ nz estti csevegésükben gyönyörűségünket érezzük. Kezd-el, Edes Kntmonom l . Történeteid után, meg-lásd: minő örömmel fogom el-beszélleni a' magamét. KNÉMON: Talán Tedgenes (sebeinek ki-nyílttától tartván) nem örömest hallya ? TEÁGENES : Velem ne gondolly. Tégy eleget Húgom' kévánságának. KARIKLÉA: És, ha tőled a' miéinkhcz hasonlókat hallunk ; tégedet szenvedő Társunknak gondolunk. A' szenvedő társat pedig nagyon szoktuk szeretni. KNÉ-