Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

208 A

5 SZERECSENEK. met, édes Kalazirisem ! Azért terjesztöttem mill» delieket elődbe ( pedig talán elég hoszasan ) • hogy szándékomat elő -mozdícscsad. KALAZIRIS : Ha ki-telik ; el-nem-múlatom. KARIKLES : Hogy ne telhetne - ki tolled , ha akarod. Csak azt add elejébe néki: hogy leáni természetét gondoltára vogye; és magát nem a' Szüzességre, hanem azAszszonságra teremtóttnek lenni gondollya. Ha föl-nevelését forgatom, lehet el-hitetni Ő-vele. Kicsinségétol fogva a' Férj - fiak köztt neveltetött. Azoknak társaságjokat most - is szereti. Amott lakik nem meszsze, a' templomnak kerületében, és éppen szállásodnak mellette. KALAZIRIS : Ezt már szeretöm. KARIKLES: Meg - ne - vessed azt, a'-ki előtted könyörög. Ne-is cselekedd azt: hogy, Utóim nélkül, Nemzetemben meg-hallyak. Kérlek Apollóra ; ízisre ; és honnyi Isteneinkre ! §. IV. Szánakozás, KNÉMON : Ezek bizonnára ( mind - a'-két részre tekintve ) nagy aggodalmak lehettek. KALAZIRIS : El-is-hitesd magaddal : hogy midőn én szegén Karikiesnek végső könyörgéssét hallottam, magamat a' sírástól meg-nem-tartóztathattam. Mert Ő se esedozött előttem konyvhúllatás nélkül. KNÉMON: Mi jót töttél vele? KA-