Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. II

I. SZAKASZ. 235 KALAZIRIS : Én-is abban bíztam ; de megcsalattattam. Mert osztán így adott-ki mindent KARIKLES : A' Szerecsennek el-menetele, magamnak pedig szállásomra jövetelem után, elómbe jöve kedves leánom. Nem szóllhatott velem: mivel a' Görög nyelvet nem tudta ; én pedig nem értöttem a' Szerecsent, melyen Ő valamit kotyogott; a'-mint, hét esztendős koráig, MVoe szomszédságában reá - ragadhatott. Csupán köszönteni , és magát atyaságom alá ajánlani láccatott. Ki-vehettem maga'viseletéből: hogy, valamint a' leg-nemesebb állatoktól származhatott Köjök, hizelködni akart : mert kezemet - is csókkal illette. II. Rarikles' Haza - tértté. KALAZIRIS : Sokáig maradtál - é még a' leánnal Katadupában ? KARIKLES : Csak hamar el-tökéllöttem osztán a' Haza-menetelt. Mert attól kezdöttem tartani: ne-hogy kedves leánomat az Égiptomiak el-vögyék. Nílusra szállottam tehát némej kereskedő hajókba; és annak Torkán a' Tengörre érköztünk. Innént haza-mentem Delfusba; holotü is tiz esztendeig csöndösséggel egy-húzómban lakom. Velem vagyon édes leánom - is , akiben telik minden gyönyörűségem. Ezt én, valamint ama' másikat , nevemről Kurikléának nevezöm. KA-