Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. II. SZAKASZ. ' 151 termett Méltóság ; midőn reám igen édesdeden nevetött. Azok a'kövek, melyeket ennek-elŐtte láttál, le-valának téve mellette. Szíve mellett egy Pója, mely sejemből szovetott. Reá vagyon ( Szerecsen botukkel ) varva az ártatlannak egész története , és ki-töttének oka. Ezt maga kezeivel varta a' leánnak anyja : hogy valaha benne hasznát láthassa. KARIKLES: Ki leánja lehetött? §. VII. További tudósítás. SZERECSEN: Hogy a' Póját fol-vöttem; és akkor mindgyárt az Erdőben el-is-olvastam: csudálatos eredetén el-iszonyodtam. Ótet Majoromba vivén , egy Pásztoromnak gond - viselésére bíztam. Meg- is-parantscsoltam fekete nepjeinknek : hogy elsőben ugyan szorgalmatos gondját visellyék ; az - után : senki - fiával felolle éppen ne beszéllyenek. A' - miket vele édes Anyja ki-tött ; azt magamnál tartottam : nehogy Pásztoraim között gyanú támadgyon, mely a' leánt üdő előtt ki - nyilatkoztathatta vólna. KARIKLES: Nemvöttek-é észre valamit ? SZERECSEN: Hogy üdovel a' leán fol-verdulni kezdott ; még Majoromban-is ki-csíradzott fenyes eredete. Attól tartottam tehát : nehogy bimbójából iido előtt ki-nyíllyon. Ha ennek a' gyönyörű leánnak ki - tételét annak éN 4 des