Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

î 9

S A' SZERECSENEK. KNÉMON : Én se mondttam volna egyebet. KALAZIRIS : Hogy tehát ezen forró kívánságomat hallotta; az egész,Községet, mely akkor a' templomot körül-állya vala ; szép szín alatt, haza eresztötte. Csak éppen ketten maradánk a' templom' tornáccá alatt. Hogy a' kőlépcsőkre le - telepödtünk , történeteinek elejét így kezdotte a' Fő -pap s. n. Karikies törtenetei. KARIKLES : Viszontagságimat véled közleni már régtől fogva kévántam: mivel téged', nem csak éles elméjűnek ; hanem egyenes akaratúnak-is tapasztaltalak. Ugy-is teccik : mintha tolled vigasztalásomat várhatnám. KALAZIRIS : Várhatod ; ha ki - telhetik. KARIKLES : Minnek - utánna meg-házasodtam ; egy - néhán esztendeig magzat nélkül voltam. Erre nézve, minek beszélleném-el szívem' szorongatássait ? Elég az: hogy az-után esedező köuyorgéseim körösztűl-hatottak az Egek' falain ; és végtére egy gyönyörű leánnal áldottak- meg az Illenek. Ennek nevét ( Karikies nevemet egy kévéssé meg-változtatván ) Karikiécrnak mondttam. KNÉMON : Mit - mit- — Micsodát ? — Ka* riklèànak mondtta ? — Ó tehát KALAZIRIS : Ennek a' Karikiesnek leánja. De hagygy most engemet Kariklessel magánosan szóllani. KNÉ-