Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

-36 A' SZERECSENEK. ve eme* gyönge Lélek — Temérdek sebeivel ríitúl öszve-vala-szaggatva — Testje egészlen el-bágygy adott, és fáradtt — Föl-emelgette bús fejét, mint-ha holttából föl-ébredött volna. De ily le-gömyedött állapotjában-is ki-erőL kodött belólle az igazi nemes fírúség. És, noha ékes orcájának hártyáját az aludtt vérnek mázza meg-vorösítötte ; ki-tündöklött még-is alólla úri fehérsége. IL Köz - beszéllgetés. Hogy osztán lélekzetét öszve-szödögette ; noha azt-is elég lassan szívhatta : így kezdötte erőtlen szavait ama' bágygyadtt IFIÚ : Élsz-é Isten-igazában kedves-édes Hugóm ? — Avvagy inkább (a' mit keservesen gyanítok) eme' hadnak csúfos martalékja lőttél? — Tehát Te (életodnek el-enyísztte utánis) szorgalmatoskodol felőliem ? — Oh kegyes Lélek ! Vallyon hogy hálállyam-meg valóságos igaz szívedet ? SZŰZ : Mind-eddig benned helyheztettem (életemmel és halálommal egygyütt) tellyes boldogságomat — Lásd ezt a' gyilkot (és kezébevotte azt, melly idege mellett le-lóggott ) —Ezen iido-tájig csupán-azért szúnt-meg kötelessége' végbe-vitelétől; mivel észxe-vöttem : hogy lélekzetöt vöszöl. S» III.