Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. II. SZAKASZ. ' 151 ramjákra essön. So.kat ígért mind néki, mind alatta-vitézkodo Katonáinak ; ha Tizbét a' Haramiáknak kezeik alól ki-szabadítanák. KNÉMON : Értőm a' dolgot. ÖREG: Nagyon sajnállotta a' Leánt, nem csak azért, mivel hárfázni jól tudott; hanem főképpen azért: hogy el-akarja-vala-adni a' Szerecsenek: Kirájnéjának; ki, már régtől - fogva, vágyódott egy szép Görög leánra. Mint-ha tehát azt a' pénzt, melyet Nausikles (annak a' Leánnak el-adássából) reméllott; zsebéből ki - emelte vólna: ellenök uszította Mitránest. §. X. síz Öregnek inte'zete. ÖREG: De, hogy Karikies így cselekodott; annak oka Én-magam-is voltam. Pedig (ha igazán ki-kölletik mondanom) magam' hasznát vadászván. A' gondolattal valék akkoron : hogy (mivel Fiaimat azok az utálatos Haramják kerítötték kezökbe) maga'kedves Tizbcjct keresvén Nausikles, egy alkalmatossággal Karikltcímra-is reá-akadhat, és Őtet viszsza-is szolgáltattya. Kértem-is nagy buzgósággal az érdemes Gazdát: hogy azt cselekönni el-ne-múlassa. Meg-ígérte a jó akaratot. Várom-is-viszsza óhajtva. Hozza Isten a' vártt nyereséggel. KNEMON : Elég immár mind Mitránesrol; mind Nausiklesrol; mind végtére a' Betyárokra l-is. Kevésbe múlt-el: hogy engem' (magamra-nem1 vi-