Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. II

. SZAKASZ. ' 151 Hogy ezt az újjat meg-látta ; megparancsolta a' szolgálóknak : hogy kiki kötelességére iigyellyön. Ezek úgy tisztölték az Öreget, mint édes atyjokat. Némejek meleg vizet hoztak ; és ezeknek lábaikat (mint-ha meszsze-országról kereködtek vólna) bele-áztatatták. Némejek a' láb-szárokat törlötték ; avvagy le-kefélték ruhájúkról a' porokat. Egy a' szobát füstölte ; ki-is-űzte a' nyirkos levegőt. Mivel a' dél nem meszsze terjedett; egy asztalkát-is töttek eleibek. Meg-vala-rakva minden-félével : üdei gyümölcsökkel, melyeket az Öreg nagyon szeret vala. Voltak a' fehér kenyérnek kerek-szeletjei, bor és víz - kup ikkal egygyütt. Föl-vetötték az ágyakat-is, és jól meg-veregették a' derek-aljakat. $. II. Az Öregnek rimánkodása. KNÉMON : Talán a' Vendégölő istennek fogadójába jöttünk , jó Öreg ! — Hiszen itten mindenünk bőven meg-vagyon. A' mellett : jó szívet-is mutatnak. ÖREG : Nein a' Vendégölő Istennek fogadójába jöttél, jó Fiók ! hanem olyan emberé jébe, kit a' Vendégöló Isten (mivel a' hozzája - fojamodókhoz atyai szorgalommal viseltetik) különösen szeret. KNÉMON : Oh ! Vájjon ki lehet tehát ennek a' Háznak gazdája? L s ÖREG :