Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

L KÖNYV. II. SZAKASZ. 163 ÖREG : Minek a' követés ; ha meg-nembántottál ? Nem úgy veszem-ám-föl szavaidat : mint-ha azokkal meg-akartál-vúlna-sérteni. KNÉMON : Nem-is oly szívemből mondottam. Az akarat leg-alább egyenes. ÖREG : Sok jót tapasztalok benned. Ugyan azért; ha történeteimet hallani akarod §. X. Szállás- ajánlás, KNÉMON : Oh ! be régen óhajtottam életemben: hogy egy érdemesnek történetét hallyam ! ÖREG: Én-is óhajtottam ojjast, ki előtt elbeszélhessem. Te akadtál eloinbe. Eszesen felelgetvén enyelgéseimre; ki-állottad a' próbát. Barátságomra tehát méltónak lenni tartalak. KNÉMON : Köszönöm szívességödet. ÖREG : Ha ide nem érköztél vólna ; a' régi meséknek hangozatjok szerént, ezeknek az Égiptomi Nádaknak beszéllóttem-vólna-el iszonyú kárvallásomat — Oh ! Fiam ! — Én nagyon kárvallott ember vagyok. KNÉMON : Nagyon sajnállom. ÖREG: Hagygyuk-el előbb ezt a' Nílus' vízét. Bátorságosb hejre távozzunk. KNÉMON : Itten-is mitől félhetünk ? * ÖREG : A' Dél' és Éj-szak' karikájának éppen alatta vagyunk. Hevei turhetetlenök. Történeteim pedig terjedtek. Ha más felé nem hívnak dolgaid ; mennyüuk ama' városka felé. L a KNÉ-