Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

100 A' SZERECSENEK. Minek-utárina az el - temetésnek ily vége szakadott ; arra kérték Termútist : hogy Tiamisnak föl-keresésére indúllyon. Ugy teccött : mint-ha el-fogadta volna javallássokat. Ki-ment a' homájos barlangból. De, nem sok üdo várva, ismétt viszsza-jött. Azt mondotta előttok : hogy azon veszedelmekbe , melyek mostanában bizonosok volnának , magánosan nem eredhetne. Hanem: ha Knémonnak társaságában bízhatna ; vele , ok-vetetlenul, el-menendene. S. I

xKnem on nyakassága. Igaz fontolóra vévén a' dolgot, el-hitette Knémon magával : hogy Termútisnak társasága néki veszedelmes lenne. Hathatósan el-is-tökellőtte magában : ki-is jelentötte : hogy vele nem utazna. Eppenseggel meg-kötotte magát ; és el-menni nem akart. El-gondolhattya az ember : midőn Knémonnak nyakasságát látták, minő változásokat érezhettek ezek magokban. Karikléának eszébe semmi se juthatott, a'-mivel a' haramját útra verhette vólna. Gör'og nyelven így szólla Knémonhoz TEÁGENES : Tucc tanácsot adni másoknak; de, hogy azt magad tndnád végre hajtani : semmi tehetséged hozzá. Ezt én immár ennek-elótte-is gyakorta ; de mostanában nyilván tapasztalom. Van-é szíved Leventa ? Vedd-elo régi