Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. II. SZAKASZ. ' 151 szabb erkoîcsjeit; de szefneitiek ki-ki-szokott szikráji elég-képpcn ki-nyilatkoztatták istentelen intézetjeit. Ellemben emezek (midőn ily alattomos héjén; az üdőnek e'-tájján; embert láttanak; aztis magánosat; meg - sebesulttet; fegyvertelent; és, még most-is véres orcáját) k'dlömb-féle jó, és*rosZ gondolatokkal voltak felolle. Leg - első vala Karikléa, ki Teágencst, és Knémont ott hagyta, és a'Barlangnak kello-kozepébe szabadott. Talán azért: mivel annak a' rút Haramjának anyja - szultte meztelenségétől ki-mondhatatlan-képpen irtózott. A'-mi ekkor Knémonncik gondolatját illeti : ez elsőben annak a

5 haramjának látására megdöbbent. Minek-utánna pedig meg-is-ösmérte ; akkor immár ( mivel el-romlott kegyetlen természetét jól tudta) rettegni-is kezdótt. Hogy viszont tőlle meg-ne-ósmértessön ; viszsza-vonta magát előtte, egészen a' barlang' oldaláig. Ez a

1 látomán meg - nem - ijesztötte ugyan Teágenest ; de haragját föl-lobban totta. Kardjával fenyegette a' vak-merőt, ha valami roszszat kezdene. Hogy eddig-is őtet meg-nemkard-lapolta ; azt csupán annak köszönné : hogy fegyvertelen vólna ; és mi végre jött légyen, mind-eddigien nem tudná. Ez az Istentelen Apród (inkább az üdore, mint erkölcsiére nézve) méjjen meg-alázta magát.