Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

13* A* SZERECSENEK. dott. Oh Knémon !*— ha annak az istentelen gonosz Leánnak hol-csavargássa felől egy-parányit hallottál; add tudtomra mennél-hamarébb. KNÉMON : Istenem! Hol talállyam-fol ! ANTIKLES: Másként atyádnak le-hajlott szerencséjét hamarébb fól-nem-gyámolíthattyuk. Én Aristipot ártatlannak ; Tizbét pedig veszedelmesnek és ártalmasnak lenni állítom. $. VI. Kőz - beszélgetés. KNÉMON : Ezek voltak, édes Kerikléám ! édes Teágenesem ! annak a' jó barátomnak tudósíttássai. Nagyon sajnállottam : hogy Tizbénék hol-léttét ki-nem-tanúlhattam. Gyanakodtam arról : hogy még most-is ama' Naukráciai KeresködŐnek birtokában ; ugyan-azért hazájában ^ólna Naukráciaban. Atta ösztönöztem tehát Antiklest: hogy útját Naukrácia felé tarcsa ; ottan a' leánt minden bizonnal föl - találhattya. Ajánlottam néki társaságomat. KARIKLÉA : El-mdúltatok tehát ? KNÉMON : Nem-is más oka lehetett Égiptomba-való menetelünknek.; hanem: hogy Naukráciára talállyunk , és ott arra a' szép Virágra reá-akadhassunk—Oh! ha életben találhattuk vólna yalahol ! Azonn lettünk vólna minden bizonnal: hogy Athénába viszsza-kerícscsük; atyámat a' gyanútól meg-szabadícscsiik ; vagyonát viszsza-adassuk ; Tizbén pedig , ki ennek a' Zur»