Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

100 A' SZERECSENEK. KNÉMON : Méjjen gondolkodtál gyönyörű Karikltám ! Nem atyámat; hanem Antiklest látom egyszer az Égínai Réven sétálni, ki nékem tanuló társam ; és , úgy szóllván ; kenyeresem vala. Ennek jelen-létéből nagy örömömet rejnéllvén ; beszédemnek elejét tüstént az Atbénai dolgokra igazítottam. KérdözŐsködtem atyámnak szorgalmatossága felől. Ki-tanúlni csak éppen azt akartam: lehetne-é valami reménségem: hogy valaha hazámba viszsza-mehessek ? Ezt igen óhajtottam vala. Erre így kezdötte ama* Pajtásom $• n. Tízbe

1 csavargással. ANTIKLES : Örömödre lészen-é ? avvagy szomorúságodra mostani tudósíttásom ? bizonosan nem tudom. Leg-is-leg-elsoben azt mondhatom édes atyád felől : hogy annak (a' te' haza-hozattatásodra nézve ) oly szorgalmatossága vala , melynél nagyobbat soha nem kévánhattál vólna. Meg-járta a' körül-belol-lévő leg-hitványabb falukat-is : hogy szám-ki-menésednek hejjét valami-képpeii ki - tanúihassa. Azombaii Tízbe (atyádnak gyakori, és néha húzomos otthon-nem-múlatozását maga javára fordítani akarván) házról - házra , vendégségükről - vendégségökre nyargalt. A' városnak leg-gyalázatossabb cinkossaival barátkozott. Sott az egész atyafíságnak leg-nagyobb botránkozására, velek egygy'útt