Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. II. SZAKASZ. ' 151 Ezekre a' tréfa-beszédókre igen jó ízűen nevettek. De mivel (nem sok Vido múlva) sírásokra-is oszolhattanak ; világosan ki-teccött : hogy csupa erőltetés vala. Mert : a' nagy bajok , és keservek között, néha sokkal kellemetesebbek a' síránkozások , mint a' kacagások. $. III. Tizbéröl jelentés. Mind-ezeket ily tréfásan el-végezvén emezek ; föl-meresztötte mind-a'-két szemét; és, füle alatt, hüvejkjével járván , elég-képpen kimutatta bibéjét, midőn e' szavait mondotta KARIKLÉA : Én ugyan a' Szerető-féltést soha nem gyakorlottam. Ugyan-azért : ama' csudálatos leánt, kit Teágenes meg-siratott, a' boldogok közé számlálhatom ; ha fo-képpen őtet (valamint ez-előtt-is mondád) által-ölelgette Teágenes. Ugyan ki-lehetött az a' szerrencsés leán ? TEAGENES : Jól tötted : hogy nem féltottél. De nem-is félthecc édes Karikléám ! — Mi közöm egy szolgáló leánnal — Tizbe volt, az az Athénai hárfázó, ki, mind Kntmon, mind Demeneta ellen, annyit csafrinkáskodott ; kinek történeteit-is nem régiben hallottuk. Jut eszödbe talán ! KARIKLÉA : Ti talán engemet meg-akartok csalni ? Hol van azon Tízbe ? KNÉMON : Ott a' pitvarban fekszik ; nem csak meg-halva ; hanem föl-is-mészárolva. KA-