Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

100 A' SZERECSENEK. KNÉMON : Igen-is bolondnak ; magam' pedig még esztelenebbnek mondhatom; ha ez a' test nem Kariklêajé ; ama' szózat pedig más valakije. Meg-álly : menten meg-tudom. E' szavai után meg-fordította a' föl-mészárlott testet ; az-után a' világot orcájához vitte. Csak alig nézett reá, újra el-ordította magát, és rettentő szavait e' jajgatássaival kezdötte KNÉMON: Istenem! — mit látok— Oh reméntelen rondölés ! — Hatalmatok, alatt vannak ( Oh Menny-beliek ) a' rettentő csudák •— Tizbét látom előttem. $. VI. TeágeneF változása. Reszketve mondotta Knem on szavainak utóiját. Viszsza-lépett az-után ; és, valamint a' Bálván, merevedten meg-állott. Valamint azok, kik méj álmokból föl-ébredvén, és valami gyönge reménségot vévén ; egyszeriben, és igen hírtelen nagy örömre fordúlnak, és magokkal nem bírnak : hasonlóképpen Teág-enes*is , el-felejtvén elobbeni bajait; nem csak maga fel-élemodött ; hanem bíztatta-is, a' mint lehetett, el-iszonyodott társsát. Minden halasztást igen károsnak lenni Ítélvén ; nem csak kérte ; hanem esedozött-is Knémon előtt : hogy ( abba hagyván eme' holtt, meg-is-inerevodött hideg tetemeket, mennél előbb Karikléáboz mennyeuek. Már látná : és azt