Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. II. SZAKASZ. 119 Meg-bocsáss , leg-kedvesebb Lélek ! hogy menten veled nem lehetek. Semmi fegyveröm, melyei Országodba juthatnék. Most tapasztalom valóságosan : hogy még egészlen a' velágból ki-nem-költöztél. Talán azért : mert az erőszak csupán testűdnek árthatott ; avvagy talán azért : mivel még el-takarítva nem vagy, 's ezen okra nézve, azok a' Bírák, kik a' testektől el-váltt lelkeket ítélőre vounyák, boldog Elíziumnak mezejére által nein eresztöttek. Alig végzötte-el szavait, bé-jött a' barlangba Knémon, jobb kezében hozván a' meggyújtott nádakat. Hogy a' föl-mészárlott leállnak tetemei előtt, ismét a' hangozatját hallatta az elobbeni Lélek : Szólly, édes Teágenesem ! merre vagy ? így szólla meg-i jedve $. v. H' Léleknek ki válttá. KNÉMON: Teremtő Isteni Minő hangozatot hallottam ! — Ez nem másnak ; hanem Kaviklutnak szava — Tcágenes ! — Ó még bizonnal életében vagyon — A' barlangnak abból az üregéből hallom Ösméretes szavát, melybe őtet ennek-elotte le-zártam. TEÁGENES : Te engem', tökélletlen Ifiú ! ismétt orromon-fogva vezetői. Mi gyönyóii'iségod benne : ha egy nyomomlttat még bolondnak-is tarthacc ; és azokkal hitegecc, melyek csak egy-két pörcentésig tartanak ? • H 4 KNÉ4