Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

100 A' SZERECSENEK. Jól vagyon. A'-mit töhetök ; el-nem-múlatom. Kevés-üdŐ-múlva veled lészen Teágtntsed. Gyarló életem' el-enyíszttével meg-fogom torlani sajnos halálodat — Áldomásod az éu vérem lészeu — Egygyütt fogunk fekünni ebben a' hitván barlangban — Élni fogunk ama' másik velágon: mivel erre nem teremtettünk. §. ív. Üj jelenés. Szavainak utólja felé lévén Teágenes ; elhagyta a' holttnak Ölelgetéseit ; kezét pedig kardjának markolatjához igazította. Azt hüvejjében nem lelvén, meg-boszszonkodott, Knémon ellen pedig így szóllott ; Irgalmatlan IM ! Te tehát ismétt meg-fosztottál minden javamtól ? Karikléámon, a'-ki néked soha nem vétött ; ismétt boszszút-állottál ! Nemes születésűdre nézve, szégyellhetöd magadat. Álly elo gyalázatos ! El-se-végezhette utolsó szavait ; íme a' csavargós barlangnak egygyik üregéből ( mint valami högynek kellemetlen völgyjébol) eme' vékony, és kurta szavát hallatta egy LÉLEK : Itt annak lelke, Teágenes ! ki tolled soha el-nem-válhat. E' hangozatot hallván; nem lehet felŐlle azt mondani : hogy meg-háborodott ; hanem : hogy föl-tételében újra meg-erősödött. Ismétt hüvejjéhez kapott ; és ezeket mondotta :