Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. II

. SZAKASZ. tit sen védelmezte azt a' tisztaságát, melyet én számomra tartott — Lelkem 'Rarikltcim Legalább utolsó Isten - hozzádat hallhattam vólna gyönge ajakidból! Az élő Istenre kénszerítlek : nyilatkozta sdki ördöngös Gyilkosodat ! — Istenem 1 el-hallgatott — örökre el-hallgatott ! — Azok az Isteni kegyességgel tejjes ajakak meg-némúltanak — Meg-gyŐzhette a' sötécscség ama' Fákja-viselot. — A' röndbe-szödott velágnak leg-röndösebb remekjét a' maga semmiségébe el-temethette a' röndetlen zúr-zavar — Istenem 1 Oh ennek előtte páratlan ; de most immár páratlan Szépség ! hová lőttek kék szemeidnek fényes ragyogvánjai — ímé ezeket nem láthatta a' sötécscségben ördöngös gyilkosod ; másként bizonosan meg-kegyelmezött vólna. Oh minek-is nevezzelek ! — Mátkállyalakè ? de torvénesen le-nem-gyiirűztelek — Hitesellyelek-é "? de mind-eddig Öszsze-nem-esküdtünk — Oh nem egyebem; hanem édes, meg-megédes-édes Karikléám ! íme melletted Teágenestd ! — Teágenesed mondám : mert evvel a' névvel számtalanul neyeztél. Nincs tehát annyi erőm : hogy halottodból föl-támaszszalak ? — Oh hol vannak ama' régi csudák ? — Úgy el-hagyatott-é a2 emberi nemzet : hogy azoknak meg-romlott ügyöket az Is

J tenek se akarják immár föl-fogni. H 3 " Jól