Péter László: A szegedi főreáliskola, elődei és utódai (Szeged Művelődéstörténetéből 7. Szeged, 1989)

BAROSS GÁBOR GYAKORLÓ GIMNÁZIUM

iskolájában óraadóként tanított. Oklevelét 1920-ban szerezte meg, s még ebben az évben kinevezték rendes tanárrá. Igazgatósága (1930—1948) a Baross fénykora volt. 1948 decemberében a Dugonics András Gimnáziumban kapott igazgatói címének és fizetésének megtartásával tanári beosztást. Az egykori piarista gimnázium megszűnése után 1949 őszén a gépipari technikumban tanított nyugállományba vonulásáig, 1955-ig. Niklai Ferenc (1904—1965) történelem-földrajz szakos tanár piarista volt, majd a rendből kilépve állami gimnáziumban tanított, így 1938—42 közt Makón. 1943-ban a budafoki premontrei Szent István gimnáziumtól helyezték át a Barossba. De 1943. június 5-től 1944. január 31-ig, majd 1944. április 11-től katonai szolgálatot teljesített, fogságba esett, és 1946. április 9-én jelentkezett szolgálattételre. Belépett a kommunista pártba, minden bizonnyal ezért bízták meg őt az igazgatósággal. Szép volt tőle, hogy legalább egy elismerő mondattal elbúcsúztatta elődjét. Az is érdeme, hogy mint tanulmányi felügyelő nagy elismeréssel írt a vásárhelyi gimnáziumban tanító Németh Lászlóról. 1948. november 3-i jelentésében így: „Eredmény: tanuló és tanulmányi felügyelő lélegzetvisszafojtva figyel. A szaktanár óráit nem lehet besorolni a szokásos középiskolai órák közé... Az a hihetetlen széles körű tudás, mely a tanár minden szavából kicsendül, nem Hódmezővásárhelyre és nem gimnazista lányok számára való." Tanítványai egyébként szerették, és én sem emlékszem vissza rá kedvezőtlenül. 1950-ben a debreceni tanítóképzőhöz helyezték, onnan pedig 1954-ben a Testnevelési Főiskolára került, és haláláig a neveléstudományi tanszék tanáraként működött. Ottani tanítványai is jó emlékét őrzik.