Péter László: A szegedi főreáliskola, elődei és utódai (Szeged Művelődéstörténetéből 7. Szeged, 1989)

BAROSS GÁBOR REÁLISKOLA

sához tért vissza, az igazgatói teendó'knek mindig lelkiismeretes és odaadó buzgósággal való teljesítéséért elismerésemet és köszönetemet fejezem ki." A minisztérium az igazgatói teendők ellátásával még 1930 nyarán megbízta, majd 1932. augusztus 12-én a kormányzó kinevezte a kezdeményezéseivel és serénységével kitűnt fiatal tanárt, Firbás Oszkárt (1894— 1958). Szokatlan, hogy a tantestület tagjai 1930. augusztus 29-i értekezletükön azt kívánták, a testület egységének kinyilvánítása végett a jegyzőkönyvből közöljék az értesítőben a következő néhány mondatot : ,,A tanári testület a legteljesebb bizalommal és örömmel fogadja a felettes hatóság ezen intézkedését. A testület vágya teljesült ezzel, mert a munkakedvet és baráti harmóniát az ő személyében látjuk biztosítva. Nélküle nem lenne zavartalan és eredményes nehéz munkánk. Kívánjuk, hogy iskolánk érdekeit eredményesen képviselje, és az iskola felvirágzásán túl felvirágozzék a nemzetnek hajnala is." Valószínűnek tartom, hogy ezt Firbás Oszkár fiatalságának mintegy a mentegetéséül látták szükségesnek az idősebb kartársak, köztük Czógler Kálmán, közzé tenni. Ő 1919 óta igazgatóhelyettes, de — a főigazgató szavaiból kiderült — szívesen átengedte az igazgatói széket ifjabb, agilisabb kollégájának. Olyannyira, hogy a következő évtől a helyettességről is lemondott Gosztonyi János javára. Csak később, 1936-ban, amikor címzetes igazgatói kinevezést kapott, vállalta újból az igazgatóhelyettességet. De nyolc év alatt, míg ott tanultam, nem emlékszem, hogy valóban helyettesítette volna Firbás Oszkárt. Az igazgatói irodában Firbásnak mindig fiatal tanárok segédkeztek az ügyintézésben. Mint az igazgatóság, az igazgatóhelyettesség is inkább cím volt Czógler Kálmán számára, s talán némileg több fizetéssel járt. Firbás Oszkár láthatóan hálásan, nagy tisztelettel bánt idős kartársával, és mindent megtett megbecsüléséért. Nyilván az ő előterjesztésére kapta meg Czógler Kálmán 1943-ban a tanügyi főtanácsosi címet is. Amely egyébként utóbb tragikomikus módon vált hátrányára. A fölszabadulás után „illetékesek" összetévesztették a kormányfőtanácsossággal, s mivel ezt — úgy tudták — a Horthyrendszer lelkes hívei kapták, Czógler Kálmánt 1948-ban nyugdíj nélkül bocsátották el. A tanári kar — Rakonczai János visszaemlékezése szerint •— Rully János kezdeményezésére a havi fizetésének megfelelő összeget odaadta Czógler Kálmán feleségének, amíg a félreértés tisztázódott, és nyugdíját folyósították. így Czógler Kálmán sohasem tudta meg sem érdemtelen megalázását, sem kollégáinak önzetlen áldozatkészségét. Egyébként Firbás Oszkár is kevéssel előbb, 1941-ben kapta meg tanügyi főtanácsosi címét.