Péter László: A szegedi főreáliskola, elődei és utódai (Szeged Művelődéstörténetéből 7. Szeged, 1989)

BAROSS GÁBOR FŐREÁLISKOLA

A cserkésznek nincs távolság, övé Gutin s a fél ország... Kapnikbányán leszálltunk az ércbánya mélyére. Most is részt vett a táborozásban Firbás Oszkár igazgató és Czógler Kálmán c. igazgató. A szó'regi cserkészek is buzgólkodtak a tarajos gőték gyűjtésében, mert Czógler igazgató úrtól egy pengó' járt darabjáért... Az utolsó tábort, már a fölszabadulás után, 1947 júliusában, szintén közösen szerveztük Nagymaroson. Ezúttal Eszes Ferenc táborparancsnoknak voltam helyettese, az ekkor már Kálmány Lajosról elnevezett szőregi csapat helyettes parancsnokaként. Most a Csóványos (939 m) volt a legmagasabb pont, ahonnan hazafelé megint nótát rögtönöztünk: Szokolyáról haza Otthon vár a kaja... Banner János 1920—1924 1920 őszén került a főreáliskolához Banner János (1888—1971), néprajzi és régészeti képzettségű, már múzeumi gyakorlattal is bíró történelem-földrajz szakos tanár. Szaktárgyain kívül gyorsírást is tanított, ő volt a gyorsírókör elnöke. Sokoldalúságát jellemzi, hogy az 1921/22. tanévben heti két órában rendkívüli tárgyként könyvkötészetet is tanított. Az év során 32 tanuló a tanári könyvtár több mint száz könyvét kötötte be; elkészítették az iskola fali leltárait és az ásványtani szertár dobozait. Banner érdeme a tanulmányi kirándulások fölújítása is. Ahogy Firbás Oszkár írta az iskola történetét összefoglaló dolgozatában 1932-ben: ,,1923 júniusában iskolánk a szegedi középiskolák közül elsőnek merészkedett ki a város határából, s a Pilis-hegységbe, Dobogókőre tett élvezetes, háromnapos kirándulásával kedvet ébresztett a háborús idők miatt sohasem utazott ifjúságban." Banner távozása után Firbás Oszkárra maradt a tanulmányi kirándulások szervezése. A gazdasági válság éveit kivéve később is alkalmat találtak a kis Magyarország tájainak bejárására. Banner János egyébként „társadalmi munkában" Móra famulusa volt a múzeumban: ahogy Czógler Kálmán a természetrajzi gyűjteményben, ő a régészetiben segédkezett a soktudományú és hajszolt életű írónak. Közben 1922-ben az egyetemen „Magyarország tárgyi néprajza, kapcsolatban az ország demográfiájával, különös tekintettel az Alföldre és Dél-Magyarországra" tárgykörben magántanári képesítést szerzett, s 1924-ben adjunktusként át is került az egyetem régészeti tanszékére. Végigjárta a fokozatokat: 1929-ben címzetes nyilvános rendkívüli tanár,