Péter László: A szegedi főreáliskola, elődei és utódai (Szeged Művelődéstörténetéből 7. Szeged, 1989)

M. KIR. ÁLLAMI FŐREÁLISKOLA

gedre. Eleinte a tankerületi főigazgatóságon dolgozott, 1949-től 1954-ig a Radnóti gimnáziumban tanított, majd nyugdíjazásáig, 1956-ig az egyetemi könyvtárban működött. Én ekkor ismertem meg: kollégák voltunk. Hasznos irodalomtörténeti dolgozatokat tett közzé. Dózsa Jakab is inkább nyugalomba vonult. Lindenschmidt Mihályról az 1920. évi értesítő azt írta: „Nélkülöztük egész évben a szerb megszállott területre távozott és a mai napig visszatérni nem tudó Lindenschmidt Mihály dr. kartársunkat." Nyilván ő is Vajdaságban maradt. Ismét és utoljára az 1943. évi évkönyvben olvasunk róla: ,,Dr. Lindenschmidt Mihály, az újverbászi német alapítványi gimnázium igazgatója május havában megtekintette az intézet biológiai és vegytani szertárát, s tanulmányozta az igazgatói ügyvitelt." Deli Géza igazgatósága 1919—1929 ,,Az öreg mungó", ahogy a forradalmi publicisztika nevezte a munkapártiságával kompromittálódott Homor Istvánt, ekkor már hetvenéves volt. Az ellenforradalmi tanárszövetség kérte a régi igazgatókat, foglalják el ismét széküket, de ő szeptembertől szabadságra ment, 1920 márciusában pedig nyugdíjba. Az iskola vezetését a kecskeméti főreáliskolától saját kérésére a szülővárosába helyezett Deli Géza (1878—1930) vette át. A kolozsvári egyetemen szerzett matematika-fizika szakos tanári oklevelet, és 1903-ban a zalaegerszegi főgimnáziumban kezdett tanítani. 1904-től a nagybányai főgimnázium tanára volt. 1912-ben kinevezték az ungvári főreáliskola igazgatójává. A kárpáti harcok miatt az iskolát 1917-ben Miskolcra telepítették át, őt pedig a kecskeméti főreáliskola élére állították. A sok izgalom és a fokozott felelősség érzése idegbeteggé tette. Ezt fokozták Kecskeméten a forradalmi, ellenforradalmi események. Hazatért ugyan szülővárosába, de életének hátralevő évtizedére a betegsége nyomta rá bélyegét. A tanulók létszáma is jelentősen csökkent: a demarkációs vonal, amelyből 1920-ban a trianoni határ lett, elszakította Szeged déli vonzáskörzetét, Temest és Torontált. Elmaradtak a sváb, szerb és román diákok. 1917/18-ban 545, 1918/19-ben 550, 1919/20-ban 390, 1920/21-ben csupán 307 fölvett tanulója volt a főreáliskolának. A tanítás 1919. november 15-től 1920. március 15-ig szénhiány miatt csökkentett óraszámban és összevont tanmenet alapján reggeltől estig mindössze két tanteremben folyt. Közben tíznapos járványszünet és ugyancsak a fűtési gondok miatt január végéig meghosszabbított karácsonyi vakáció szűkítette tovább az érdemi munka lehetőségét. Az 1920/21. tanévet is zavarta még szénszünet.