Péter László: A szegedi főreáliskola, elődei és utódai (Szeged Művelődéstörténetéből 7. Szeged, 1989)

BAROSS GÁBOR GYAKORLÓ GIMNÁZIUM

Baross Gábor gyakorlógimnázium 1941—1949 A pécsi egyetem bölcsészeti karának megszűnésével, legtöbb tanárának a szegedi Horthy Miklós Tudományegyetemre kerülésével párhuzamosan az ottani Széchenyi István gimnázium elveszítette gyakorló jellegét. A pécsi gyakorlógimnáziumi tanárokat a Barossba helyezték át: Almásy Károlyt, Berky Imrét, Bóka Istvánt, Gábor Jenőt, Natz Ferencet, Szabó Aladárt, Szabó Pál Zoltánt, Szilárd Leót és Vándor Gyulát. Csaknem valamennyien már gyakorlógimnáziumi tanárok voltak, sőt köztük Bóka István és Szilárd Leó címzetes igazgató, Szabó Pál Zoltán pedig egyetemi magántanár. Ez feszültséget támasztott a Baross régi tagjaiban. Ahogyan Firbás Oszkár megfogalmazta: ,,A szegedi Baross Gábor Gimnázium 9 éve végzi a jelöltképzést, de egyetlen tanár sem nyert gyakorlótanári kinevezést." Továbbá: „Emberileg is sértené az itt maradottakat, hogy a ranglétra magasabb fokán levő s ide helyezendő és esetleg kisebb szolgálattal és gyakorlattal bíró vezetőtanárokkal szemben eddigi eredményes vezető tanári munkájuk ellenére is második vonalba szoruljanak." A tiltakozás ellenére a minisztérium Szegedre helyezte a pécsi gyakorlógimnáziumi tanárokat. A Baross tanárai közül elsőként, a pécsiek idejövetelével egy időben, 1941- ben Vajtai István kapta meg a gyakorlógimnáziumi tanári státust. 1942- ben Bartos Imre, Krammer Jenő, Márton György, 1943-ban Palásti László és Rully János, 1944-ben pedig Párkányi László. Firbás, ahogy Rakonczai János jellemezte, kitűnő menedzserigazgató volt. A gyakorlógimnáziumi föladathoz tervszerűen toborozta a legkitűnőbb tanárokból a tantestületét. így hívta el Jászberényből 1936-ban Vajtai Istvánt; 1939-ben Makóról Falábú Jenőt; Szombathelyről Bakos Tibort; 1940-ben Érsekújvárról Krammer Jenőt; a Klauzál Gábor Gimnáziumból Madácsy Lászlót és Visy Józsefet; 1942-ben Szabadkáról Palásti Lászlót, Makóról Párkányi Lászlót; 1943-ban a budafoki premontrei gimnáziumtól Niklai Ferencet. „Mindön anyának legszöbb a maga fia" — mondja a Kálmány Lajos gyűjtötte népi anekdota. Nem magam minősítem ezt a kivételes színvonalú tanári kart, hanem idézem egyik gyakorló tanárjelöltjét, majd fiatal tanárát, Rakonczai Jánost. Ő nyolc éven át a piarista gimnáziumba járt, és iskoláját nagyszerű színvonalúnak minősítette. Mégis ezt írta: „Már a gyakorlófélév alatt, de később, amikor magam is bekerültem a Baross stábjába (1946 januárjától 1950 szeptemberéig), alakult ki bennem az a máig tartó értékítélet, hogy a két külön-külön kiváló intézmény tanári kara közül felkészültség tekintetében a Baross volt a jobb. Nem túlzok, ha azt mondom, az ország egyik legjobb tantestülete dolgozott ott a 40-es évek elején." De idézhetem a tanulót is, az 1941-ben