Péter László: A szegedi főreáliskola, elődei és utódai (Szeged Művelődéstörténetéből 7. Szeged, 1989)

M. KIR. ÁLLAMI FŐREÁLISKOLA

biztostól további személycseréket kért, többek között Vág Sándornak a felsó' leányiskola (a mai Tömörkény gimnázium elődje) igazgatójává való kinevezését. Pontosabban iskolavezetőjévé, mert a romantikus forradalmi túlbuzgóság eltörölte az igazgatói címet. De Vág Sándor sohasem foglalhatta el posztját. A kultúrbizottság március 24-től 26-ig iskolai szünetet rendelt el, hogy ez idő alatt a tanerők kellőképpen megismerkedhessenek a proletárdiktatúrával, és 27-én már ebben a szellemben kezdhessék meg a tanítást! Előtte fogadalmi okmányt kellett aláírniuk: „Becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy a proletárdiktatúrának magamat mindenben alávetem, és teljes szellemi és testi erőmmel rendelkezésére állok." Az élelmezési nehézségek súlyos gondokat okoztak az internátusokban. Márpedig akkor a Szegeden tanulók többsége nem szegedi lakos volt. Ezért a kultúrbizottság kérésére a népbiztosság a tanév bezárását rendelte el. A bizonyítványokat április 11-én osztották ki. Az osztályzatot az első félévi eredmények alapján írták be. A vallástani érdemjegy helye üresen maradt. A nyolcadikosok vizsga nélkül megkapták az érettségi bizonyítványt is. Ennek azonban nem vették hasznát, mert a forradalmak bukása után, decemberben mégis vizsgát kellett tenniük. Köztük volt Böhm Endre, Erdős Árpád, Markovics Szilárd, Szojka Jenő, Vadász Endre, Veszíts Endre. Április 14-én Bródy Mihályt is megválasztották a munkástanácsba. Kelemen szerint társa és szellemi örököse Vág Sándor volt. Dózsa Jakabbal és Lindenschmidt Mihállyal együttes forradalmi szereplésük alapján állapította meg Kelemen Béla: „így az új korszak legtöbb képviselőjét a tanári karban a reáliskola szolgáltatta." Ahogy viszont az ellenforradalom szellemében május 7-én szervezkedő tanárok vezetői a főgimnáziumból kerültek ki. Ebbéli érdemeinek jutalmául lett Lippay György 1919-ben tankerületi főigazgató. Az ellenforradalomban Az ellenforradalmi igazolóbizottság Bródy Mihályt állásvesztéssel, Dózsa Jakabot és Vág Sándort áthelyezéssel büntette. Lindenschmidt csak intést kapott. Bródy Mihály (1883—1944), „a tanügyi Cézár", ahogy Kelemen Béla aposztrofálta, többszöri letartóztatása után Szabadkán a Bácsmegyei Napló munkatársa lett. Auschwitzban fejezte be életét. Vág Sándort (1885—1969) Kecskemétre helyezték, Héjjas Ivánék prédájának szánták, de ő inkább lemondott állásáról. Néhány évig magántanítványokból tartotta el magát, majd 1926-ban Kardos Albert, a debreceni zsidó gimnázium igazgatója állást kínált neki. 1929-ben Vág Sándor lett az utóda. A fölszabadulás után harmadik felesége révén visszakerült Sze-