Marjanucz László: A szegedi zsidó családok a 19. században (Szeged Művelődéstörténetéből 6. Szeged, 1988)

ez is és a zsidók kaszinói tagsága is összefüggött a városi közvélemény sajátos mentalitásával; a tradicionális csoprtok (gazdálkodást nem folytató nemesek, céhes polgárok) által nem sokra becsült polgárjog, a mögötte húzódó lassú gazdasági süllyedés nem teremtett olyan erős polgári öntudatot, mint amilyen a kálvinizmussal telített debreceni cíviseké volt.

8 A betelepülők származási helyére vonatkozóan nincsenek pontos kimutatásaink. Feudális kori összeírásokban (1798, 1828, 1843, 1846, 1848) az általuk fizetett adó felmérése volt elsősorban a cél. INéhány család esetében azonban a név közvetett információkat tartalmaz a születés helyét illetően. Például az 1798. évi conscriptióban szereplő 58 családfő közül hatan viselték a „Pollák" nevet, akik nagy valószínűséggel lengyel területről érkezhettek Magyarországra. A már szegedi születésű Pollák Sándor és Schattelcz Katalin 1832-ben született gyermeke, Lőrinc, „Lengyel" néven vált híres bútorgyárossá.

9 Wodiáner Fülöp gazdag kereskedő Csehországból érkezett Szegedre, nevének németes hangzása a cseh Woidzislaw névből alakult ki.

10 Morvaországi eredetűek a Back család tagjai, Ernő, a későbbi torontál megyei földbirtokos, 1838-ban került Szegedre, ahol 1851-ben született meg Bernát fia, Szeged sikeres tőkés vállalkozója. Utalni kell még az Ausländerekre, akik közül Dávid Irsát hagyta ott Szegedért 1789-ben. Utódai, jeles kereskedők, orvosok „Alföldi" néven váltak a szegedi közélet ismert figuráivá. A Kojateinerek és Prosznitzok a Morvaországi Kojeteinből, illetve Prosznitzból valók. Ők egyszerűen születési helyük nevét tették meg vezetéknevüknek, ami elég gyakori eljárás volt II. József névrendeletét követően. A névhasználatnak ez a módja nemcsak a személy azonosítását segítette, hanem egyszersmind utalt illetőségi helyére is. Kojateiner Farkas és Hermann 1862-ben Kotányira változtatták a nevüket, utódaik e néven lettek jónevű kereskedőkké. Tömegesen előforduló név az összeírásokban a „Deutsch" elnevezés. Viselője valószínűleg német földön születhetett, de nem feltétlenül. Ugyanis a név — II. József kötelező rendelete értelmáben — utalhatott a német (= deutsch) szó vezetéknevei is adó funkciójára. Érdekes vonása az 1798-as összeírásnak, hogy két zsidót, akik még nem vettek fel vezetékneveket, csak keresztnevükön lajstromoztak ; Mártony és Jacob zsidó. Néhány esetben egyszerűen a vándorlás során érintett helységekről nevezték el gyermeküket. így pl. a csehországi Adler Lázár Lovasberényben született gyermekeinek a község nevét választotta vezetéknévnek. Egészen pontos kimutatást közöl a szegedi zsidók származási helyéről az 1848. évi összeírás. (Lásd az 1. sz. táblázatot.) E szerint az 1848-ban összeírt szegedi zsidók túlnyomó többsége, 1160 fő már Szegeden született. Ez rendkívül fontos tény, hisz empirikusan támasztja alá a reformkori Szeged liberális „bevándorlás-politikájáról" mondottakat, illetve fontos jelzéseket közöl a zsidók asszimilációs hajlamáról. Magyarorszá-