Marjanucz László: A szegedi zsidó családok a 19. században (Szeged Művelődéstörténetéből 6. Szeged, 1988)
őrző családfő is kikeresztelkedett. Mayer Móric gőzmalmi biztosítótiszt 1877. márc. 23-án vette fel a keresztségét, azután hogy már 23 éve „el van" — együtt él — Szekerke Terézzel, s öt gyermek apja. Most viszont „nehéz betegségében neje és gyermekeire nézve keresztelkedett meg". Vallásilag vegyes párkapcsolatokon belül tehát, a zsidó anya tovább megőrizhette eredeti vallását, s azon keresztül zsidó identitását, míg a zsidó apa, mint a család szociális jellegét leginkább befolyásoló személy hamarabb kényszerült annak feladására. Valószínűleg a jogellenesen világra jövő gyermek motiválhatta Pollák Antal kikeresztelkedését is. Szülei Szegeden laktak, de ő maga Nagyszentmiklóson került olyan helyzetbe, hogy házasságot kellett „ígérni" Schmied Jozefa hajadonnak. 74 Az áttérések másik csoportjánál föltehetően olyan asszimilációs út követéséről van szó, mely elősegítette az illető család házassági vagy karrier stratégiáját. 1871—1888 között mindössze 14 ilyen esetet rögzítenek az anyakönyvek. Ennek fele volt kereskedő, egy bérlő, kettő tisztviselő, kettő ügyvéd, egy orvos, és egy gyártulajdonos. Seifmann Mór gazdag bútorkereskedő Ida nevű lénya (szül. 1848. dec. 2.) 1885. nov. 23-án kikeresztelkedett. Weisenstein Vladimir ügyvéd (szül. 1855. május 2.) 1882. márc. 14-én tért át, hogy feleségül vehesse Pirnik Arankát, s hogy születendő gyermeküket katolikus hitben tudják nevelni. Itt is nyomon követhetők a „magyarosodás" fokozatai; a kikeresztelkedést követte a (vegyes) házasság, majd röviddel utána, de még a gyermek születése előtt, nevének magyarosítása (ez esetben „Várkonyira"). így az 1882. aug. 29-én világra jött kisgyermeket már Várkonyi Tibornak keresztelhették el. Kohn Áron és Berger Róza szarajevói zsidók Géza nevű gyermekénél a „Horváth"-ra történő névmagyarosítás (1881-ben), majd a kitérés (1866. dec. 24.) közé nem iktatódott vegyes házasság, de a szarajevói városi jegyzőség elnyerése is megfelelő indoknak mutatkozott a társadalmi beilleszkedést megkönnyítő alaki változások felvételére. Ennek ellenére Szegeden a századfordulón még nem jelentős a zsidók vegyesházasságban is megnyilatkozó beolvadási szándéka. Ennek jelzésére, magyarságuk demonstrálására egyéb eszközök is voltak. A névmagyarosítás általában követte a kikeresztelkedést és a vegyes házasságot. Pl. az 1853. dec. 28-án született Pollák Samu rendőr tisztviselőt, 1880. ápr. 28-án még ilyen néven keresztelték katolikussá, s csak 1884. jún. 10-én változtatta nevét — belügyminiszteri engedéllyel — Petőre. Eisenstädter Lukács és Weisenstein Hugó előbb lettek katolikusok és léptek alakilag ekkor már nem vegyes házasságra, mint ahogy Enyedire, illetve Várkonyira változtatták a nevüket. A szegedi Hitközség anyakönyvei számtalan névmagyarosítási esetet rögzítettek 1844—1895 között. Különösen ötletdúsnak mondható, ahogy a gyakran előforduló neveket megmagyarosították. A már említett