Marjanucz László: A szegedi zsidó családok a 19. században (Szeged Művelődéstörténetéből 6. Szeged, 1988)

pályafutásának talán legékesebb bizonyítéka az 1900. évi párizsi világkiállításon termékeivel nyert aranyoklevél.

33 Patzauer Ede miskolci szobafestő 1846-ban került Szegedre, felesége Ausländer Fáni szegedi lakos volt. A Dél-Alföld legnagyobb szeszgyárosaként ismert Patzauer Miksa a megözvegyült Edének Kutsch Luczával 1869. jan. 17-én kötött házasságából született. Nála is kísértett a kettős családi vállalkozás szelleme; Patzauer Miksa felesége, May Matild egyben a szegedi pénzvilág ismert alakjával, testvérével May- Miksa bankárral való kapcsolatfelvételt is jelentette. Persze ez a házasság sem nélkülözte a régebbi keletű rokoni összefonódást, hisz a nagyapa, Patzauer Izsák felesége Eleonóra szintén May leány volt. Találhatunk néhány olyan speciálisan zsidó foglalkozást, mint pl. a hajhász, házaló, melyek a napszámossággal együtt sokat veszítettek jelentőségükből a 19. sz. második felére. Nemcsak arról volt szó, hogy a társadalom által viszonylag alacsony értékűre taksált, lenézett életmód immár kevésbé alkalmas a társadalmi érvényesülésre, hanem arról is, hogy a modern ipari és kereskedelmi tevékenység kibontakozásával szűkültek a megélhetési lehetőségek ezeken a területeken. A napszámosság pedig a zsidók esetében nem földművelő tevékenységet jelölt, hanem valamilyen háznál, vállalkozásnál vállalt, tulajdonképp szolgai, nem kvalifikált foglalatosságot (pl. házi szolga, kifutó legény, cseléd stb.). Az 1845. és 1848-ban házalóként, hajhászként. napszámosként felvett zsidó családfők gyermekei csak nagyon kis százalékban folytatták apjuk szakmáját, így pl. Kohn Leopold alsó-dabasi házaló 3 fiát szabónak egyet szűcsnek adott, s egy tanuló volt. Rosenberg Zsigmond házaló Móric fiából ezüstművest, Tgnácból szivaroslegényt, Rudolfból boltosinast nevelt, míg a legkisebb még itt is tanult. Hasonló helyzetet találunk Mannsberger Ignác hajhász családjában, fiai mind deákok voltak. A ritka kivételnek tekinthető gyökeres eltávolodást a szülők társadalmi állásától Holczner Leni házaló özvegy fiának pályáján lehet lemérni: Kusmann József ugyanis e g/etemi hallgató lett Pesten. Ez a trend megfigyelhető a napszámos szülők fiainál is, többségük már nem lett napszámos, hanem megoróbálták magukat és családjukat „más bár mi módon táplálni". Weber Ignác fiai „deákok", míg Jakabovits Simon homonnai napszámos egyik fia, Náthán ezüstműves pályával próbálkozott, a kisebbik fiú Ábrahám órásinas lett. A példákat még lehetne sorolni, de csak egy-két esetben mutatható ki e három megélhetési mód g;nerációk közötti folyamatossága. Ugyanakkor tény, hogy az említett foglalkozási csoportokhoz tartozó családfők fiainak új szakmaválasztása, a már fentebb ismertetett, s szintén sajátosan zsidó foglalkozásnak minősített ötvösségre (arany, ezüst), illetve szabóságra irányult. Tehát a néhány területen mutatkozó létszámcsökkenés párosult a jövedelmezőbb állások felé fordulók számának a növekedésével. Mintegy