Marjanucz László: A szegedi zsidó családok a 19. században (Szeged Művelődéstörténetéből 6. Szeged, 1988)

igazán. Eisenstädter Ignáczazt a Guttmann Annát vette el, akinek unokaöccse! : Áron és Hermann ékszerkereskedőként a 71., illetve 118. helyet foglalták el az 1871. évi virilis listán.

27 A kereskedői klán helyzetét csaktovábberősítette, a jeles szakmabeli Guttmann Áron (egy szintén rokoni házasságban — Guttmann József és Guttmann Lotti — született kereskedő), aki nőül vette Eisenstädter Emmát, az ókanizsai Vilmos és Kahl Johanna gyermekét 1864. szeptember 8-án. De a legszenzációsabb házasságot e körből kétségtelenül a harmadik Eisenstädter, Lukács kötötte, mintegy példát adva arra, hogy a szakmai és konnubiális helyezkedés között nem kompenzációs, hanem egymást megerősítő viszony állt lenn. Míg katolikus, s főleg alsóbb társadalmi rétegek esetében a szakmai lesüllyedést elég ritkán, de lehetett ellensúlyozni egy „jobb" házasság révén, a zsidóknál ez a viszony alig figyelhető meg. Náluk a nagy vagyon és a státusz szerint alakuló családi kapcsolatok részben a társadalmi recepciót szolgálták. A dúsgazdag zsidó kereskedő házasságot kötött a dúsgazdag katolikus kereskedő, Zsótér Andor Ilka nevü lányával 1869. jún. 8-án. A vagyonnak és presztízsnek ilyen mérvű koncentrációja szokatlan volt a dél-alföldi városban, de hogy ez lényegileg vegyesházasság útján jött létre, hetekre szóló szenzációt jelentett a helyi közvéleménynek. Pollák D. Simon dohánykereskedő inkább az anyagi lesüllyedésre példa. 300 Ft. évi jövedelmével még negyedik az 1845-ben összeírt zsidók között. Nem mindennapi anyagi helyzetét jelezte, hogy 17 gyereket nevelt fel, két cselédet — köztük egy keresztény lányt — és egy szakácsot tartott. Neje egy nem különösebben ismerős dorozsmai családból származott; Sváb Kata. Két fia „attyával egy kenyéren élt", azaz önálló szakma (kereskedelem) birtokában, de még független háztartás nélkül apjuk házában éltek. De később a legidősebb fiú, ifj. Pollák Simon szabadkai feleségével, Hubert Julival önálló háztartást alapított, s külön üzletet vittek. A többi fiú sorsának alakulásáról nincsenek közelebbi információ vittek. A többi fiú sorsának alakulásáról nincsenek közelebbi információink, de nehezen valószínűsíthető, hogy mind a kereskedői szakmát választotta volna. Hisz más nagy létszámú kereskedő családoknál is kimutatható, hogy legfeljebb az első két fiú követi apja foglalkozását, a többiek más — általában értelmiségi — pályán próbálkoznak. Pollák D. Simon kezdeti (1848) jelentős vagyona 187l-re jelentősen összezsugorodott. 95 Ft-os évi adójával a póttagok között is csak a 32 helyet foglalta el a virilis jegyzéken. Megelőzték őt olyan személyek, mint Lusztig Ferenc, komáromi iparos szülők gyermeke, aki 1870-ben bádogosmesterként 329 Ft adóval 22. volt a virilis listán. De megelőzte őt Stern Jakab is, aki 1845-ben napszámosként 100 Ft jövedelemmel rendelkezett, 1848-ban Ó-Budai Jakabnak emlegetve házalóként tűnt fel, mígnem 1871-ben ott találjuk a legtöbb adót fizetők között (96 Ft). Az ő pálya-