Marjanucz László: A szegedi zsidó családok a 19. században (Szeged Művelődéstörténetéből 6. Szeged, 1988)

nyos újévi jókívánságok alkalmából — protokollistáján az első helyen szerepelt neve. Ugyancsak nagy tekintélyre tett szert dr. Szivessy László aki ugyan a századiordulon kikeresztelkedett de „megrendelői" között továbbra is elsősorban a szegedi vállalkozó zsidó polgárok szerepeltek. Az orvosok és sebészek között még nagyobb a zsidók aránya. Huszonkét bejegyzett orvosból 14 főt tekinthetünk zsidó származásúnak, köztük Redlich Józsefet, Szeged híres szülészét és szemorvosát. Ennek részben az a magyarázata, hogy a zsidók számára ez a hivatás regtől nyitott volt, másrészről viszont motiválhatta őket a zsidók vallástörténeti hagyománya is, a „zsidalmat jellemző három fődolog; szemermesség, szánalom és jótékonyság".

23 Ezek a magatartáselemmé lett vallási előírások érzékennyé tették őket az emberi szenvedések, a szociális és testi nyomorúság enyhítése iránt. A szülésznők viszonylag nagy számának — a 75 Ü00 lakosú város 24 szülésznőt alkalmazott, közülük heten voltak zsidók — okát is főként a születéssel kapcsolatos vallási kötelmekben, illetve a társadalmi és anyagi megbecsülést is jelentő modern szakmák iránti vonzódásban kereshetjük. Házasodási stratégiák és családi mobilitás Fenti foglalkozási adatok pusztán a zsidóknak bizonyos értelmiségi pályákon való részvételi arányát tükrözik. De igazán érdekes kérdés nem az, hogy milyen volt a foglalkozási megoszlás és arány, hanem hogy az egyes foglalkozások hogyan öröklődtek apáról fiúra, hogyan jöttek létre egyes foglalkozási ágakban az ismert ügyvéd-, orvos-, gyogyszerészstb. dinasztiák. A zsidóság asszimilációs készsége, főként a szabadfoglalkozásban megmutatkozó kulturális-gazdasági vezető szerepe nem érthető meg a nemzedékeken átívelő foglalkozási mobilitás vizsgálata nélkül. Számukra — elsősorban az értelmiségi — szabadfoglalkozás nem egyszerűen megélhetési lehetőség, hanem a politikai emancipáció után a társadalmi recepció siettetésének is fontos eszköze. Egy virágzó szakmával járó vagyonosodás nagyobb lehetőséget nyújtott a presztízsszempontokat is követő konnubiális emelkedésre. A szegedi zsidók — egy-két kivételtől eltekintve — a 19. sz. első felében egymás között házasodtak. S mivel — e házasságok többsége rétegszerüen is — nemcsak vallásilag — endogámnak tekinthető, a fiúk esetében nagyobb jelentőségű volt a szakmai felemelkedés, a pozíciót erősítő anyagi gyarapodás. Cégbírósági jegyzőkönyvek, házassági szerződések meggyőzően bizonyítják, hogy a zsidó családok élethelyzetét jobban meghatározta az apa szakmai (és ezzel a vagyoni) hovatartozása, mint az anya származása. A foglalkozási és vagyoni pozíciók függvényében történt családi összefonódást