Lengyel András: Szerb Antal magántanári habilitációja (1934—1937) (Szeged Művelődéstörténetéből 5. Szeged, 1988)

észre kellett vennie. E jellegzetessége azonban nem szorítható az egyszerű „szubjektivizmus" skatulyájába: Szerb voltaképpen egy „új", nálunk mindmáig nagyon ritka, polgárjogot nem nyert literátor-magatartás képviselője volt. Annak az író-tudós típusnak a képviselője, amelyre példát kedvenc irodalmában, az angolban bőven találhatott. Magatartása azé az íróé volt, aki — müveit, tájékozott ember lévén — elég fölkészültnek tudta magát ahhoz, hogy „szakmájáról", az irodalomról írásban és szóban érvényes véleményt mondjon.

12 Egészében e típust, bár a „nemzeti szellemre" reális veszélyt nem jelenthetett, egy világ választotta el az „akadémikus" irodalomtörténetÍrástól. S nemcsak mondjuk Császár Elemértől, de még az egyébként igen kiváló, számottevő életművet létrehozó Horváth Jánostól is.

13 Több minden ugyan a hivatalos irodalomtörténethez is kötötte. Számos — a kor megítélése szerint — „konzervatív" (vagy legalábbis reformkonzervatív) színezetű folyóirat köréhez is tartozott, s bár írt a Nyugatba, de írt a konkurrens Napkeletbe, vagy a Minervába, Széphalomba, Magyar Szemlébe is. S az 1934 előtti években már írt erdélyi folyóiratokba (Erdélyi Helikon stb.) is, ami akkor ugyancsak „mellette szólt". Katolikus neveltetése, Philológiai Társasági tagsága, az Irodalomtudományi Társaságban viselt elnöksége s külföldi tanulmányútjai ellenére azonban éppen csak belül volt azon a határon, amelyen belül a korszak irodalmárvélekedése még irodalomtörténésznek ismert el valakit. Nem feledhetjük ugyanis, hogy e történeti szakasz magyar irodalomtörténész-eszménye még a filológus, adatföltáró s -elrendező kutató volt, s hogy az esszéisták mit írtak, az nem igen érdekelte a hivatalos, egyetemi irodalomtörténetírást. Ha valamikor, ekkor igencsak megosztott („kettészakadt" volt az irodalomról való gondolkodás. Az egyetemi reformkonzervativizmus pedig, amely nagy erőfeszítéseket tett a kutatott s oktatott „anyag" körének bővítésére, az alkalmazott módszerek megújítására stb., kisebbségben dolgozott. Magárautaltságát jól példázza éppen Zolnai Béla folyóiratának, a Széphalomnak sorsa: az egész lap Zolnai anyagi s fizikai teherbíróképességére épült, s ahogy Zolnai elfáradt, a lap is elszürkült, majd elhalt.

14 Summázva: a Magyar irodalomtörténet megjelenése és sikere után Szerbnek volt ugyan reménye a habilitációra, de az — „sima" habilitáció esetén — föltétlenül az egyetemi reformkonzervativizmus nagy győzelmét jelentette volna. Kisebbfajta áttörést: egy új irodalmártípus egyetemi legitimációját. 3. (A beveendő ,,vár" :a szegedi egyetem bölcsészkara; személyi összetétele.) A szegedi „m. kir. Ferenc József Tudományegyetem bölcsészet-, nyelv- és történettudományi kara", amelyhez képesítés iránti kérelmét 1934 őszén Szerb Antal is benyújtotta, átlagos vidéki egyetem átlagos