Lengyel András: Szerb Antal magántanári habilitációja (1934—1937) (Szeged Művelődéstörténetéből 5. Szeged, 1988)

/. nem akarhatjuk meg nem érdemelt előnyben részesíteni Tímárt, aki kevésbé érdemli 2. minthogy Junktim van, természetes, hogy jóban-rosszban együtt mennek. 3. a kari autonómia sérelmét csak így lehet reparálni. 4. Üdvös eredménye már mutatkozik, Horger föloldása is azt bizonyítja, hogy ad absurdum fejlődik a dolog. 5. A Kar ennek a ténynek a tudatában határozta el, hogy nem terjesztjük fel. A helyzet most ugyanaz, tehát nincs ok a változtatásra. De jó úton van. 6. Szily levele. A dékán felterjesztése! Most már várjuk meg. 7. Ha fölterjesztjük, az Szerb Antal elejtését jelenti. Fölmerült az a lehetőség is, hogy egyáltalában ne terjesszük föl. De ettől elállottunk, mert akkor tényleg az ügytől függetlenek szenvednének hátrányt. 8. Kivételes szükség-expediens. Ex-lexben vagyunk. Várkonyi Hildebrand lényegében ugyané szellemben érvelt; följegyzésének 2. pontját érdemes külön is idézni, mert ez kiegészíti Zolnai érvelését s rávilágít a Szerb-pártiak egyik motivációjára: „Ha most fölküldéssel [ti. Timár előterjesztésével — L. A.] fölbomlik a paktum, akik csak Szerb Antal kedvéért szavaztak rá, most becsapva érzik magukat." Sajnos, a huzavona, a dolog természete szerint, e ponton már jórészt nem-hivatalos formában, tehát jegyzőkönyvi megörökítés nélkül zajlott, így több minden homályos. Nem világos például, hogy Zolnai följegyzésében mit is takar a „Horger föloldása" kifejezés. A minisztérium „mozgatta" volna Szerb ellen, s most föloldották e feladat teljesítése alól? Vagy egészen mást kell e kifejezésen értenünk? — egyelőre eldönthetetlen kérdés. Nem világos Zolnai 6. pontja sem. Az azonban biztos: Zolnai jól fogalmazott, amikor azt írta, hogy „ad absurdum fejlődik a dolog!" Már ő maga is a kari autonómia megsértése miatt háborog (s a lényegről, hogy ti. Szerb habilitációja tudományos érdek, egy szót sem ejt) — jóllehet célját maga is jogszerűtlen eszközökkel akarta elérni. Úgy látszik, e helyzetben az érdemi, a valóságos viszonyokat reálisan kifejező érvelésre nem volt mód. S úgy tetszik, a fölterjesztés lehetősége e pontban megint hosszú hónapokra elakadt. Nem tudjuk, a megoldás megtalálására történt-e egyáltalán valami kísérlet — az egyetemi (hivatalos s félhivatalos) iratok között az „ügynek" hónapokig semmi nyoma. 1936 decemberében mozdulhatott meg valami újra. December 1. és 3. közt Szily újra Szegeden járt, s mint a Délmagyarország december 3-i számából tudjuk, az egyetemen is tárgyalt.

34 Ekkor nyilván tárgyalt Zolnaiékkal is, s ekkor szóba kerülhetett Szerb Antal is. Erre annál inkább is gondolhatunk, mert ekkor maga Szerb Antal is újra előtérbe került Szegeden. A Délmagyar-