Lengyel András: Szerb Antal magántanári habilitációja (1934—1937) (Szeged Művelődéstörténetéből 5. Szeged, 1988)

nak a Szerb-ügyben történendő döntése után terjesszük fel, — továbbá az ez ügyben az áprilisi kari ülésen kialakult felfogásnak megfef leJlőleg, bátorkodom a Tekintetes Kart arra kérni, határozza el, hogy a Timár ügyet a júniusi kari ülés után — most már tekintet nélkül a Szerb-ügyben hozandó határozatra, ill. ennek a sorsára — akár a Szerb-üggyel együtt, akár anélkül, most már haladéktalanul felterjeszti a V. K. M.-hoz. Mély tisztelettel Sík Sándor Szeged, 1936. június 17. Ezzel azonban Szerb két mentora, Sík és Zolnai is már-már szembekerült egymással. Zolnai ugyanis mint dékán elfektette Sík javaslatát, s ezzel meghiúsította azt. Eljárását levélben mentegette, érvelése formailag helyt is áll, egyértelmű azonban, hogy az igazi ok Szerb mentése volt. „Egyébként — írta ebben az 1936. július 28-i levelében Zolnai — megnyugtatásodra közlöm, hogy a kari ülésen semmiképpen nem tárgyalhattuk volna az ügyet, mert erre formailag nincs mód. A Kar hivatalosan befejezte erre vonatkozó ténykedését és jegyzőkönyvileg nem ismerhetjük el, hogy Szilyvel ex-lex állapotban vagyunk, és hogy »junktimrol« tárgyalunk, ami szintén törvénytelen forma és csak »gentlemant agreement« közöttünk... Tehát csak értekezleten lett volna tárgyalható az ügy. Ez pedig nem lett volna lojális Veled szemben, mert — távollétedben és a jelenvoltak akkori összetételét ismerve — egészen bizonyosan leszavaztunk volna. (Ez lesz az eset ősszel is, ahogy látom a helyzetet.) Nem tárgyalhattuk volna azonban az ügyet még értekezleten sem, mert nem következett be az a föltétel, amit leveledben a tárgyalás alapjául megjelölsz, hogy t. i. »Szily őnagyméltóságának a Szerb-ügyben történendő döntése után« válasszuk szét a junktimban levő feleket. Ez a döntés ugyanis a mai napig nem következett be és közvetlenül a kari ülés előtt azt a telefonértesítést kaptuk az államtitkártól, hogy még nem volt ideje foglalkozni a dologgal. Azt hiszem egyébként, hogy azt a szóbeli megjegyzést, amely Közted és Szily államtitkár között júniusban fönnállóit, Magad sem tartod a Karra nézve kötelezőnek. Őszre marad tehát az áldatlan ügy. (Én már azt is mondtam Szilynek, hogy lemondok Szerbről, ha Timár sem lesz magántanár, mert ő a Junktim nélkül sohasem tudott volna keresztülmenni"). Ősszel ugyancsak nem tárgyalták meg Sík javaslatát — legalábbis hivatalosan, kari ülésen. Fönnmaradtak azonban Zolnai és Várkonyi Hildebrand pro domo följegyzései, amelyek azt bizonyítják, a Szerb-pártnak érvelnie kellett a Junktim további fönntartása mellett. Zolnai aláíratlan, de kétségkívül az ő kezétől származó följegyzése különösen szépen mutatja ezt a kegyetlen taktikai harcot : Minthogy a minisztérium beavatkozott és előre tudjuk az eredményt