Lengyel András: Szerb Antal magántanári habilitációja (1934—1937) (Szeged Művelődéstörténetéből 5. Szeged, 1988)

a XVIII. század második és a XIX. század elsőfelének francia és angol vonatkozásaira című tárgykörből magántanárrá képesítettnek nyilvánítja és megbízza a dékánt, hogy ez ügyben a vallás- és közoktatásügyi Miniszter Úrhoz a szükséges felterjesztést megtegye." A másik feladat — fölterjesztés — azonban váratlanul nehéznek bizonyult, sőt hosszú ideig el is maradt. 8 ( Huzavona a fölterjesztés körül; Zolnai Béla és Szil y Kálmán párharca) A május 28-i kari ülés Timár Kálmán ügyében is döntött; A magyar irodalom története 1606-ig című tárgykörből őt is magántanárrá képesítettnek nyilvánították. Ezzel tehát Horger Antal (és Sík Sándor) embere is „befutott"; a Junktim meghozta eredményét. Ezt követően, de még június 9. előtt valamikor azonban beütött a baj. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, pontosabban az illetékes államtitkár, Szily Kálmán nem volt hajlandó jóváhagyni Szerb képesítését, így azt nem is volt érdemes fölterjeszteni a minisztériumba. Szerb magántanársága így majdnem kútba esett, mert — mint Császár Elemér 1935. június 9-i, Zolnaihoz írott leveléből kiderül — Zolnai nemcsak az államtitkárral s a Magyar irodalomtörténet-et támadókkal került szembe Szerb „miatt", de saját apjával, Zolnai Gyula professzorral is, aki megharagudott fiára a habilitáció keresztülviteléért.

31 Szerb szerencséje azonban, hogy Zolnai a rá nehezedő nyomás ellenére, nem ejtette el védencét — csak elnapolta az iratok fölküldését. Sőt, a kar — a Junktim értelmében — Timár Kálmán iratait sem terjesztette föl az államtitkár elé. A roppant bizonytalanná vált ügyet bonyolította, hogy 1935. szeptember 23-án — a habilitáció véglegesítésének elmaradása miatt — Timár Kálmán levelet írt a karnak s nehezményezte, hogy ügyében nem tették meg a szükséges (s csupán „formalitásnak" számító) lépéseket: ügyét a kar „befagyasztotta". Nem tudjuk, kapott-e választ (Timár hagyatékénak sorsáról nincs tudomásunk); a kötélhúzás mindenesetre megindult. Sajnos, a harc hosszú időre állóháborúvá alakul át. 1935. december 9. előtt Szily Kálmán hivatalos ügyben Szegeden tartózkodott,

32 s — egy fönnmaradt leveléből tudjuk — Zolnaival is tárgyalt. Zolnainak ugyan nem sikerült kedvező döntést kicsikarnia, de azt legalább elérte, hogy a nemhivatalos tárgyalások beindultak. Zolnai Szerb mellett érvelő folyóiratcikkeket is küldött Szilynek (nyilván szegedi megbeszélésük értelmében), s még december 25-én interjút adott a helyi Délmagyarországnak ( Védelem Sz. A. számára. Beszélgetés Zolnai Béla egyetemi tanárral a legújabb Magyar irodalomörténetről) is. Ebben a nyilatkozatában Zolnai megismételte „véleményes jelentésének" lényegét, sőt részben tovább is ment Nemcsak megvédte Szerb Antalt a könyvét ért támadásoktól, de „a legelső magyar irodalomtörténészek mellé" állította, „...a ferdítéseken és igazságtalanságokon keresztül — mondta nyilat-