Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig (Szeged Művelődéstörténetéből 4. Szeged, 1987)

Károly szegedi főispánt. Wimmer Fülöp kamarai elnök kérte, hogy lépjen föl Szeged vármegye érdekében, mivel ez a város iparosait és kereskedőit legalább részben kárpótolná a hagyományos vonzáskörbe tartozó, ám a trianoni békeszerződésben elszakított területekért. A főispán, aki kilenc éve foglakozott e gondolattal, válaszában elmondta, hogy Rakovszky István belügyminiszternek többször előterjesztette e tervet. Ó csupán pénzkérdés miatt nem ment bele, utóda, Scitovszky Béla viszont kivihetetlennek vélte.

111 A hír hallatán Csergő Károly Csongrád vármegyei alispán a Szentesi Hírlap május 23-i számában élesen visszautasította a tervet ; a vármegye vezetősége — úgymond — az ősi megye minden talpalatnyi földjét meg fogja védelmezni. A kamara magyarázkodásra kényszerült.

112 Az ügyről Aigner Károly bizalmas levélben 1929. június 3-án tájékoztatta Scitovszky Béla belügyminisztert. A Pest megyei területekről csak mint Csongrád megyének adandó kárpótlásról esett szó, különben Csongrádból is csak a Szegeddel határos, „ide gravitáló" helységek —Kiskundorozsma, Kistelek, Tápé és Algyő —jöttek számításba, esetlegesen a megmaradt kilenc torontáli községgel együtt. Aigner hangsúlyozottan a barátságos megegyezést helyezte előtérbe. Elmondotta még, hogy Farkas Béla Csongrád vármegyei főispánnal már régebben folytatott tárgyalásokat ebben az ügyben, s akkor ő ilyen „rekompenzációs" megoldásra hajlandó volt. Meglepte, hogy Farkas Béla a történtek után kijelentette előtte: „a vármegye nemcsak védekezni, de támadni fog." Aigner különösen azt vette zokon Farkastól, hogy az előtte megjelent (kamarai) deputációnak a békülékeny magyarázkodás ellenére azt mondta: „a vármegye nem rongy, amelyből akárki letéphet egy darabot; sőt a belügyminiszterre is hivatkozott, aki „illetéktelennek és helytelennek" tartotta a szegedi akciót. Aigner szerint a megye vezetőségét a közelgő tisztújítás indította e barátságtalan műfölháborodásra.

113 Csergő alispánnak folytatott többszöri levélváltás után a kamara visszalépett.

114 „A program — írta a Délmagyarország vezércikkírója — [...] a gazdasági Szeged megye megteremtését jelenti a politikai vármegye megalakítása nélkül. [...] nem lehet véglegesen belenyugodni egy olyan megoldásba, amely lemondana a Szeged központtal megalakítandó megyének a gondolatáról. Ennek a feladatnak állandó napirendentartását Szeged város intézményektől független társadalmának kell magára válllalnia."

115 A Szentesi Hírlapot is sokat foglalkoztatta a Kereskedelmi és Iparkamara és a szegedi főispán terve.

116 A szentesiek külön iparkamarát és törvényszéket követeltek

117

, a megye meg arra igyekezett rávenni az érintett községeket, hogy tegyenek hűségnyilatkozatot mellette.

118 Szentesen még tömegfölvonulást is tartottak.

119 A fő- és alispán a belügyminiszternél járt, aki megvalósíthatatlannak tartotta a szegedi tervet.

120 A szen-