Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig (Szeged Művelődéstörténetéből 4. Szeged, 1987)

bíróval az élükön, készséggel csatlakoztak. Dettre az április 23-i tárgyaláson e községekre is kiterjeszti illetékességét és hatáskörét, amihez Bétrix francia városparancsnok is hozzájárult.

107 A rendkívüli helyzetben létrehozott Szeged megye persze nem lehetett hosszú életű. Dettre János a szervezkedő ellenforradalmárok nyomására május első napjaiban föl mentését kérte. Hogy ezután meddig tartott még a Város és a három szomszéd község együttélése, az ellenforradalom kezdeti „Szegedországa", nem tudni ; föltehetően a Tanácsköztársaság bukásáig. Nem is a szó eredeti értelmében vett Szeged megye volt ez, hanem szükség szülte megoldás, amely 1944/45-ben is megismétlődött. 30. Az ellenforradalom első éveiben az ideiglenes megyeegyesítések, különösen a trianoni határ által meghagyott, ám Újszegeddel együtt a megszállás alól csupán 1921 nyarán fölszabadult torontáli háromszög hovatartozásának eldöntése ismét fölcsillantotta Szeged vármegye megszervezésének reményét, ezt azonban ekkor az irredentizmus megakadályozta.

108 A második nemzetgyűlésben is hangot kapott Szeged-Torontál vármegye gondolata, melyhez a hét torontáli községen kívül Csongrád vármegyéből Kiskundorozsma, Kistelek, Tápé, Algyő, Sándorfalva és Mindszent, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéből pedig Kiskunfélegyháza tartozott volna. Megvalósulása esetén Csongrád vármegye ez utóbbi, különben is túl nagy területű törvényhatóságból kapott volna kárpótlást; Valójában mégsem ez történt, hanem győzött a megyei érdek, melyet Horthy Miklós sógora, Purgly Emil csanádi főispán képviselt. A törvényhozás 1923-ban megalkotta a továbbra is Makó székhelyű Csanád-Arad-Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét.

109 A kereskedelmi és iparkamara Szeged megyéért (1929) 31. Az ügy ismét felvetődött az 1929:30. tc. kapcsán Pest megye esetleges föloszlatása körüli viták nyomán, mégpedig most úgy, hogy Szeged megyét Csongrád megye egy része (Dorozsma, Kistelek, [Sándorfalva], Mindszent, Szegvár, AlgyŐ és Tápé), valamint Dél-Pest megye, Kiskunfélegyházát is beleértve, alkotná. Bethlen István miniszterelnök azonban nagyon nehéznek találta a szegediek tervét, ezért az ügy ismét kútba esett.

110 E mozgalom ezúttal gazdasági körökből indult ki. 1929. május 18-án dél-magyarországi törvényhatóságokra — Bács-Bodrog, Békés, Csanád -Arad-Torontál és Csongrád megyék, valamint a beléjük ékelt városi törvényhatóságok (Szeged, Hódmezővásárhely és Baja) — illetékes Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara népes küldöttsége kereste föl Aigner