Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig (Szeged Művelődéstörténetéből 4. Szeged, 1987)
is veszítette. Ezek anélkül alakultak önálló községekké és váltak a szegedi járás részeivé, hogy a Várossal bármilyen közigazgatási kapcsolatuk maradt volna. Mi több, Szeged is elveszítette önállóságát, s az egykori Csanád vármegyének egyik felével kibővített Csongrád megye részévé vált, anélkül hogy rég óhajtott megyeszékhelyiségét elnyerte volna. A megyeszékhely a kétségtelenül központibb helyzetű Hódmezővásárhely lett. A „megyei jogot" hamarabb, igaz csak átmenetileg (1954—1973) nyerte vissza a város, a megyeszékhely pedig 1962-ben került ide, noha már 1956-ban nyilvánosságra jutott a rá való igény; előbb egy „olvasói levélben" 158 , később egy meg nem valósult kormányhatározatban. 159 A székhelyáthelyezés ezúttal sem ment székházépítés nélkül, melynek mukálatai 1959 áprilisában kezdődtek 160 , s miután befejeződtek, a Népköztársaság Elnöki Tanács végre Szegedet is fölruházta megyeszékhelyi ranggal. 161 Csakhamar fölvették Nagy-Szeged létrehozásának 1948-ban elejtett fonalát is, noha — a csatlakoztatott szomszédközségek lakosságának érzékenységére figyelve — fölös óvatosságból, ezután hivatalosan már senki nem nevezte nevén az ügyet. Egyedül Péter László merte leírni. 162 Cikkének az adott időszerűséget, hogy az 1964. októberi szegedi tanácsülésen megfogalmazódott: „Szegedfejlesztése elválaszthatatlan a [szomszédos] községektől, s a községeké is a városétól." A Város 1969. évi fejlesztési tervébe már be is vonták Szőreget, Tápét és Kiskundorozsmát, amire egyébként elvileg már 1947 óta lehetőség volt. Ezután az államigazgatási összevonás is csak idő kérdése lett. Erdei Ferenc a Város és vidéké-ben (Bp., 1971) még azt latolgatta: vajon e szomszédos községek a csatlakozás után hogyan őrizhetnének meg valamit önállóságukból. O a városi kerületekbe nem kívánta beolvasztani a községeket, hanem egyenként kerületi autonómiával akarta őket fölruházni, bizonyos kommunális, gazdasági önállóságot is fönntartva nekik. Tartott a „közigazgatási bürokratáknak" tetsző uniformizált beolvasztástól. Hogy igazolta-e az idő félelmét, nem a közigazgatás-történet mai feladata eldönteni. Az 1974. évi egyesítés, melynek révén Algyő, Gyálarét, Kiskundorozsma, Szőreg területe és lakossága teljesen, Erdei szavaival: „uniformizáltan" olvadt be a Szegedbe, megszüntetett minden helyi önkormányzatot e nagymúltú községekben. Az 1978. december 31-ig megmaradt tanácsi kirendeltségek sem élvezték már önállóságot, azóta meg — a társadalmi szerveken kívül — csak területfelelősök működnek e változatlanul falunak tekinthető helységekben. 163 Ha az igazgatás és a szakszerűség: a bürokrácia oldaláról nézzük, minden rendben is van. Ki tudja persze másfél évtized múltán, mit szólna e megoldáshoz Erdei Ferenc, aki az idézett könyvében csak feltételesen írhatta: „Ha az uniformizált sémák féltése nem lenne olyan erős, éppen az államigazgatásban, akkor ez a megoldás [ti. amelyet ő javasolt]
