Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig (Szeged Művelődéstörténetéből 4. Szeged, 1987)

40. Az 1944/45-ben átmenetileg kialakult közigazgatási együttélés a politika szervezetben is tükröződött. A Magyar Kommunista Párt szegedi szervezete irányította a környékbeli községek pártszervezeteit is. Ehhez jó alkalmat nyújtott, hogy 1945 közepéig nem megyei, hanem több törvényhatóság területét egybefogó területi (kerületi) bizottságok (titkárságok) irányították a pártmunkát. Az MKP Szegeden működő délkerületi titkárságának illetékességi területébe Szeged, Hódmezővásárhely, valamint Csongrád, Csanád-Arad-Torontál és Békés megye tartozott. Amikor megszervezték a megyei pártbizottságokat, ezek a megyeszékhelyekre kerültek. „Különböző szempontok megvizsgállása után úgy döntött a KV, hogy Szeged törvényhatósági városból és az őt környező községekből megalakítja a Nagyszegedi Pártszervezetet." Élén a — különben 1950-ig megmaradt — „Nagyszegedi Pártbizottsággal". Ennek területébe Szegeden kívül a két szomszédos megyének — Csongrádnak és Csanádnak — a Város közelében lévő községei estek.

152 A kommunista párt 1946. február 17-i konferenciája, melyen Szeged, Szőreg, Tápé, Deszk, Dorozsma, Kübekháza, Sándorfalva, Ötömös és Gyálarét küldöttei vettek részt, egyhangúlag állást foglalt „a nagyszegedi közigazgatási terület megvalósítása mellett".

153 A Város és a nagyszegedi pártkonferencia egybehangzó, egymást erősítő határozatai 1946 elején bővebb indokolásukat két, szövegezésében is hasonlóságot mutató füzetben nyerték el. A Város adta ki — Péter László példányának bizonysága szerint még 1946 januárjában — Dénes Leó polgármester (MKP) előszavával és Somogyi Imre gazdasági tanácsnok (NPP) szövegezésében a Nagy-Szeged című, Nép és föld jövője a Tisza—Maros szögében alcímű (Árpád Nyomda, Szeged. 1946) kiadványt, amely „szegedi gazdasági táj keretébe" tartozónak nyilvánította Szőreget, Gyálarétet, Tápét, Algyőt, Kiskundorozsmát, Sándorfalvát, Pusztamérgest és Ötömöst, és „közigazgatási tekintetben" is szorosan össze kívánta fűzni őket Szegeddel s egymással. A bizonytalan fogalmazású elképzelés szerint a „környező és összecsatolandó községeknek az összecsatolás után is meglesz a módja arra, hogy az őket érintő kérdésekben akaratukat nyilvánítsák, mert képviselőjüket beküldik a város parlamentjébe"; tagjai lesznek a közigazgatási bizottságnak és szakbizottságainak is. A községek jegyzői I. fokú közigazgatási hatósággá alakulnak a járási főjegyző hatáskörével. Lesznek adóhivatali kirendeltségeik ; pótadójuk sem fog emelkedni, hiszen az eddigi két adó — a községi és a megyei — helyett „csupán" városi adót fizetnek. „Megmarad a községek önkormányzata, a helyi nemzeti bizottságok és a helyi termelési bizottságok fenntartásával, amely lehetővé fogja tenni továbbra is a beszolgáltatási kötelezettségek, közmunkák és egyéb közszolgáltatások igazságos elosztását. Ugyancsak megmaradnak a községi anyakönyvi hivatalok is" (13—14. p.).