Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig (Szeged Művelődéstörténetéből 4. Szeged, 1987)

a Délvidéki Szemlébe, csak a helyzetet és a lehetőséget tudta rögzíteni. „Az alapvető jelentőségű városfejlesztési feladatok felsorolásánál — írta — nem szabad figyelmen kívül hagyni a szomszédos községeket, amelyek nemcsak gazdaságtársadalmi vonatkozásban alkotnak bizonyos egységet Szegeddel, hanem mint település is. Mivel Kiskundorozsma, Szőreg, Tápé és Újgyála ma még közigazgatásilag függetlenek városunktól, mindössze annyit tehetünk meg a jövő Nagy-Szegedje érdekében, hogy szorgalmazzuk az 1937:6. tc. hatályának ezen községekre való kiterjesztését. Ez esetben ugyanis köteleztetnének azok községfejlesztési terveik kidolgozására, amit természetszerűleg Szegedre, majd egymásra tekintettel kell megalkotniok, hogy e hatalmas agglomeráció egységes és szerves fejlődése évszázadokra biztosítva legyen."

143 Viták a megyeszékhelyről (1931—1938) 37. Nagy-Szeged koncepciója nem jelenti, hogy Szeged megye kérdése feledésbe ment volna. A Város jobboldali napilapjának cikkírója 1942ben városrendezési terv láttán igényelte: „A megyeháza részére feltétlenül a Széchenyi téren kell alkalmas telket biztosítani."

144 A 30-as, 40-es években a Magyary Zoltán racionalizálási kormánybiztos vezette közigazgatástudományi iskola tagjainak országrendezési tervei Szegedet mint megyei és kerületi székhelyt, esetleg tájközpontot kezelték.

145 Magyary Zoltán a miniszterelnök elé terjesztette Hantos Gyulának A magyar közigazgatás területi alapjai (Bp., 1931) című munkáját. Eszerint a végleges területi reformig „Csongrád megye székhelye Szentes helyett Szeged lenne, ahol ma is a hivatalok nagy többsége" van (11. p.). E kis mondat 1932 elején újra föllobbantotta a szunnyadó parazsat. A szegedi lapok kapván kaptak rajta. A megye és községei, városai nem csupán tiltakoztak a megyeszékhely elvitele ellen, hanem arra törekedtek, hogy az állami közigazgatás addig Szegeden működő intézményeit (államépítészeti hivatalt, tanfelügyelőséget) Szentesre helyezzék át. A Szentesi Hírlapban bojkottot hirdettek Szeged ellen, s gúnyolódtak „kultúrfölényén". Még a futballbeli versengést is az ellentét egyik megnyilvánulásának tekintették. Figyelemre méltó, hogy a Magyary-iskolához tartozó Benisch Artúr Magyarország közigazgatási beosztásának rendezése (Bp., 1939) c. művében, amelyet egyébként a kedvezőtlen vármegyei visszhang miatt ki is iktattak „A korszerű közszolgálat útja" c. sorozatból, Szeged székhellyel Csongrád-Csanád-Torontál vármegyét is tervezett. A maradék Arad vármegyei rész Békéshez került volna.

147