Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig (Szeged Művelődéstörténetéből 4. Szeged, 1987)

A Szeged és Vidéke 1908. november 24-i vezércikkében Domokos László sürgette Kelemen főispánt : emlékeztesse a kormányt a Tisza—Maros szög helyes területi beosztására. „Az ország széttagolt földrajzi alakulatain — írta — kell lenniük világító pontoknak." Ezek német és olasz példára a főváros „ellenlábasaiként" a nagyvárosok : Erdélyben Kolozstár, Dél-Magyarországon Szeged, Nyugat-Magyarországon Pozsony. A megyehatárokon túlmutató nagyvárosi tájkoncepciót elsőként pendívette meg.

95 1909-ben a szegedi Czimer Károly és a szentesi Sima László historikus vitába keveredett; a megyeszékhelyiségről vallott nézeteik természetesen homlokegyenest ellenkezők voltak.

96 27. Mindhiába volt a sürgetés, az újabb és újabb hírverés, az ügy nem akart haladni. 1913 januárjában mégis úgy hírlett, hogy a Belügyminisztérium komolyan fontolgatja a tervet, ám e „szenzációs hír" sem bizonyult valónak. Hiába reménykedett a Város a választókerületeknek nemzetiségi és szociális szempontok szerinti új beosztásakor is (1914:15. tc.) — megyét nem nyert.

97 Mivel Szeged nem kapott egyetemet, törekvése az új megye iránt csak fokozódott. A Délmagyarország 1913. karácsonyi számában interjút közölt a szomszédos területek négy vezetőjével. Torontálból Rónay Jenő képviselő és Jankó Ágoston főispán, Bács-Bodrogból Szemző István főispán elutasította Szeged megye gondolatát; azt egyedül — noha fenntartással — Szárich Géza zentai polgármester támogatta. Rónay Jenő azt hangoztatta, hogy Torontál vármegye konszolidált törvényhatóság, kár lenne megbontani; csak kisvárosokon lendít a székhelyiség, Szegeden észre sem vennék; a magyarosításban meg így is teljesíti miszszióját. Ha viszont a megyétől elvennék északi járásait, megbillenne „az önkormányzati testületek hazafias mérlege", az északi rész ugyanis éppen Szeged közelsége miatt jobban képviseli a magyarság érdekeit, mint a többi. Hasonlóan érvelt Jankó Ágoston is. „A magyar állameszmének — mondta — a határokon szilárd védbástyái csak az anyagilag és kultúrailag erős törvényhatóságok lehetnek; el sem tudnók képzelni, hogy valamely országos érdek indokolttá tenné azt, hogy a legnagyobb részt természetes határokkal bíró Torontál vármegyét, melynek erejéhez területi nagysága és szerencsés nemzetiségi egyensúly is tartozik, legvagyonosabb és legmagyarabb részének elszakításával is gyengítsék." Szemző István úgy vélte, hogy ,,Szeged városa közönségének ez irányú ambícióját leghelyesebben a jelenlegi Csongrád megyei székhelynek Szegedre leendő áthelyezésével lehetne kielégíteni". Szárich Géza földrajzi és kereskedelmi szempontból kedvezőnek tartotta volna a Szegedhez való tartozást, országos szempontból azonban kétkedett célszerűségében.

99 28. Cicatricis Lajos, aki Csongrád vármegyében 1910-től, Szegeden 1914-től töltötte be a főispánságot, Szeged megye létrehozását nem pár-