Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig (Szeged Művelődéstörténetéből 4. Szeged, 1987)

sére és szerzett jogainak érvényesítésére, amely egyértelműséggel és következetességgel küzdött évek során át azért, [nejhogy székhelye a megye területén kívül eso idegen törvényhatóságba ültessék át, hanem a megye területén maradjon, s itt csúcspontját képezze, nemcsak a megyei administrációnak, hanem a megye szétosztott értelmiségének is". Hogy ezúttal nem kellett semmitől sem tartaniuk, azt Szeged árvíz utáni, siralmas állapota is magyarázhatta. A rekonstrukció ekkor még csak tervezésben volt. Tisza Kálmán is megnyugodott abban a főispáni válaszban, amely eloszlatta kétségeit a „nagy kényelemmel és tetemes költséggel tervezett építkezés" iránt.

46 Ámbár a szentesi építkezés ellenzői egyszer-egyszer még hallattak magukról, a szükséges pénzügyi és technikai előkészületek után 1882. május 18-án megtörténhetett a székház alapkőletétele, s alig több mint másfél év múltán, 1883. december 10-én meg is tarthatták benne az első közgyűlést.

47 II. Csongrád megye területét az 1876. évi rendezés alig érintette, hiszen az 1876:33. tc. csupán Dorozsmai csatolta hozzá. Az 1879. évi nagyárvíz Szegeden közvetlenül egyetlen területi eredménnyel járt: a törvényhozás rendelkezése alapján ( 1880:16. tc.) a város végre magához csatolhatta Újszeged mezővárost, amelyet évtizedek óta hiába igényelt; Torontál vármegye ellenállása miatt addig húzódott. Egyébként a törvényhatósági pótadó megemelésétől tartó, különben szegedi származású lakosság körében sem volt népszerű a bekebelezés gondolata; még a képviselő-testület sem pártolta. Hasonló igénye volt a városnak a Maros-tőre és a Tápai-rétre. Hogy ezek idecsatolása viszont nem sikerült, abban a vitatott tulajdonjog is szerepet játszhatott.

48 18. A Víz utáni újjáépítést irányító és ezzel együtt a Város fölött is gyámkodó Tisza Lajos vezette királyi biztosság újabb reményeket ébresztett a Szegedet nem csupán egy kis megye székhelyének, hanem a Délvidék központjának tekintő szegedi patrióták körében. Az 1880. július 26-i szegvári megyegyűlés előtt, ahol Makai Endre megbízást kapott a szentesi megyeház megtervezésére, a Szegedi Napló mintegy utolsó figyelmeztetésként megint fölsorakoztatta a Szeged melletti érveket. „A nemzeti becsület — írta — Szeged fölvirágzását az ország elengedhetetlen kötelességévé tette, [...] Szegednek mindazon tényezőkkel bírnia kell, amelyek anyagi és szellemi fejlődésére befolyással lehetnek".

49 Megyeszékhellyel is. 1881 októberében, amikor Mindszenttel az élükön néhány megyebeli község megfellebbezte a székház tervét, a Szentesi Lap „eléggé hiteles forrásból" tudni vélte, hogy végleg kútba esett az a kombináció, amely a Kiskunság és Torontál egy részének Csongrádhoz való csatolásán alapult, sőt szerinte túlsúlyba kezdett kerülni az a nézet, hogy a megyét Békésből és Csanádból kellene kikerekíteni. Ezzel Szentes —ter-