Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig (Szeged Művelődéstörténetéből 4. Szeged, 1987)

a megye urává lőn szabad akaratának, első teendője volt Szegednek odahagyása".

30 Tisza Kálmán december 8-án azzal küldte vissza az iratokat, hogy a székhely áttételét elvben nem ellenzi, ám az idő ennek végleges megállapítására nem alkalmas, „sem a közigazgatási szervezés jelen stádiumának szempontjából, sem pedig a mostani általános pénzügyi helyzetre tekintettel". Arra kérte a megyét, hogy alkalmasabb időpontig tartsa függőben a kérdést.

31 11. Vass Pál, aki ekkor a Város egyik aljegyzője volt, 1876 novemberében cikksorozatában Szeged álláspontjá-t fogalmazta meg a Szegedi Híradó hasábjain. Ez tehát legalábbis félhivatalosnak minősíthető. Szegedet tartotta a legmagyarabb városnak és nemcsak a főváros, hanem a versengő vidéki városok, köztük Debrecen ellen is kikelve, számos jogos igényt fogalmazott meg. így egyebek közt kereskedelmi és iparkamarát, posta- és távírda-igazgatóságot, kerületi ítélőtáblát és jogakadémiát, valamint megyeszékhelyt követelt Szegednek. Vass Pál érve a régi: közlekedési. Csongrádról a téli jégzajláskor csak Szegeden át vezet az út Szentesre vagy Vásárhelyre. Horgos, Tápé, Kistelek és az idecsatolás előtt álló Dorozsma lakói is csak Szegeden keresztül közelíthetik meg mindkettőt, tehát „minden út Szegedre vezet". Hivatkozott a szegedi törvényszékre is. „Ha az egész megye, sőt a szomszédos Csanád megye is igazságért Szegedre jő a törvényszékhez, mit tegyen akkor, ha egy napon és ugyanazon időben Szentesen is meg kell jelennie, pl. az árvaszéken vagy a közgyűlésen?" Szegeden meg egy helyütt lenne minden. A szerző a székhely mellett a város kulturális hivatására hivatkozva Csongrád megyének a kibővítését is szorgalmazta: ,,Szeged egy nagy vidéknek legyen minden oldalról hozzáférhető centruma, lüktető ere, szóval a magyar alföld Mekkája". „A megyeszékhellyel — írta — a megye népe költözik be hozzánk minden színezetével; a jól felfogott nemzeti politika egyrészt, anyagi érdekeinek másrészt parancsolják, hogy minél nagyobb megye tartsa bevonulását Szegedre." Ide kívánta csatolni „Torontál megye hozzánk húzó északi részét", a törökkanizsai, az óbesenyoi, a nagyszentmiklósi és a perjánosi járást, valamint Csanád vármegye nyugati részét, a makói és a nagylaki járást. A keleti rész — a mezőkovácsházi és a battonyai járás — elképzelése szerint Arad vármegyéhez került volna. Dorozsmai eleve ide sorolta, kihagyta viszont a számításból Bács-Bodrog vármegye zentai járását. Noha a nagylaki járás is jelentékeny számú nem magyar ajkú — szlovák és román — lakosságot számlált, Vass Pál figyelme elsősorban Torontálra irányult, a nagyjából az Aranka-ér és a valkány-perjánosi vasúti szárnyvonal által határolt északi terület nemzetiségi adatait vette számításba. A kérdéses terület 119 038 lakosából 27 064 magyar, 30 173