Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig (Szeged Művelődéstörténetéből 4. Szeged, 1987)
nek elnyeréséért fordult kinyomtatott kérvényeivel. Az utóbbit a szegvári közgyűlésbe is elküldte. Szegeddel szemben fő érve az volt, hogy míg Szeged nem, Vásárhely a kikerekítendő megye középpontjában fekszik, különösen ha Békésből Komlós és Orosháza is átkerülne. Szentessel szemben, amelynek neve először megyeszékhelyként éppen Vásárhelynek a megyei kötelékből való kiválásakor, 1873-ban vetődött föl, érvként hozták föl, hogy nincs vasútja és távírdája, nekik viszont van. A város központjában különben is mint vármegyei törzsvagyon két hold telek volt, amelyen az épület könnyen átalakítható lett volna „hivatalos helyiséggé", és ehhez a város anyagilag szívesen hozzájárult volna. Vásárhelynek „többrendbeli tudományos és társadalmi intézetei" voltak; kereskedelme és ipara is fejlett. 17 Az október 20-i vármegyei közgyűlés nem fogadta el ezt az ajánlkozást. Az ügy a hasonló reményeket tápláló Szentes érdeklődését is fölkeltette. A Szentesi Lap először 1874. november 15-én foglalkozott vele, december 6-án pedig azzal sürgette a szentesi tanácsot és közgyűlést, hogy ha a város elnyeri a megyeszékhelyiséget, könnyen megszerzi majd a hőn óhajtott törvényszéket, vasutat és távíróhivatalt is. 18 Kristó Nagy István szentesi polgármester 29 társával kérvényt intézett a főispánhoz és a közgyűléshez: Csongrád vármegye törvényhatósági bizottsági közgyűlése „autonóm jogánál fogva" határozza el, hogy Csongrád megye székhelyéül csakis Szentes városa, „mint ollyan, mely [...] minden igénynek képes megfelelni, a [...] Belügyminisztérium által jelöltessék ki, és e kijelölés a törvényhozás által is erősíttessék meg". Ezt kérte a városi képviselő-testület is 1874:255, sz. kérelmében a megyei közgyűléstől, attól félve, hogy a belügyminiszter a megye megkérdezése nélkül Szegedet vagy Hódmezővásárhelyt iktatja majd be az országgyűlés elé terjesztendő törvényjavaslatába. A két vetélytárs ellen fŐ érve közjogi volt: Szeged és Vásárhely nem tartoznak a megyébe, hiszen önálló törvényhatóságok; a megye így „a hely távolsága okán megfosztatnék képviseltetésétől s [...] a közügyek intézkedésébe befolyhatási alkotmányos jogától". Hivatkozott a város központi fekvésére, „népességének mennyisége, úgy anyagi, mint szellemi képessége" tényezőjére, egyszersmind a megyeházához — Szeged 1860-i példájára — ünnepélyesen telket és építőanyagot (1 millió téglát, a szükséges cseréppel) ajánlott föl „minden díj nélkül". A december 16-i megyei közgyűlés ezért az ajánlatért sem lelkesedett. Több bizottsági tag a megye jövendő kikerekítésére hivatkozva egyelőre nem találta időszerűnek a végleges döntést, mivel „az idecsatolandó községek meghallgatása nélkül a leendő székhely iránt végleges határozatot hozni ellenkezik a megyei közönség alkotmányos érzületével". Időt akarván nyerni, Szentesnek formai okok miatt, mivel „a törvényes kellékekkel felszerelve" nem volt, visszaadták kérelmét. A Belügyminisztériumot viszont föliratban kérték: „a megyék
